Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Váradi József: Tudomány az operatív védekezés szolgálatában
294 Dr. Váradi József ter kezéből magasabb védelmi fokozatban sem helyes azonban kivenni az irányítás felelősségét. Ez gyakorlatban, több helyen, így pl. Szentendrén is végig a polgármester kezében maradt. Van olyan szándék is, hogy a vízügyi szolgálat vegye át az önkormányzati védekezések teljes irányítását is. Ez szakmailag talán támogatható, de ehhez komoly létszám- és eszközfejlesztésre lenne szükség, aminek semmi realitása sincs. A Duna felső szakaszára jellemző önkormányzati védekezéseket új rendszerbe kell foglalni. Az önkormányzatok felkészültsége nem elegendő egy olyan nagyvíz kezelésére, mint amilyen a 2013. évi volt; az önkormányzatok alapvédettségét meg kell oldani. Az ideiglenes müvek tömege helyett állandó létesítmények alkalmazásával kell felkészülni az árvizek fogadására. A jelenlegi védekezés esetében szemben a tiszai védekezésekkel, a síkvidéki vízvisszatartásnak nem volt mérhető jelentősége. A Duna melletti öblözetek belvízi terhelése elenyésző a Duna vízhozamához képest, így árvízi terhelést növelő hatása sincs. Ezzel együtt is feltétlen foglalkozni kell a hazai síkvidéki területek tározási kapacitásának kiaknázásával, ami alatt nem csak a felszíni, hanem a talajtározást egyaránt értjük. Ezt a programot az agrárgazdasági eszközrendszer és a műszaki beavatkozások szoros együttműködésében kell megoldani. 2006-ban befejeződött egy előzetes topográfiai vizsgálat, amely feltárta, hogy az országban a síkvidéki területeken - csak a domborzati lehetőségek figyelembevételével — megközelítőleg, 400 millió nU víz visszatartására alkalmas tározótérfogat áll rendelkezésre. Ez a jelenlegi „belvizes” tározótémek több mint a kétszerese. A vízügyi igazgatóságok az országban 738 helyet találtak alkalmasnak tározásra, melyek összterülete kb. 142000 hektár. Nyilvánvaló, hogy ez az egyszerű topográfiai vizsgálat az időbeli változásokat, az összegyü- lekezési folyamatokat és éves tározási lehetőségeket nem tárhatta fel, valamint a tárolt víz- mennyiség minőségi kérdéseire nem térhetett ki, nem vizsgálta az igénybe veendő területek tulajdonviszonyait, a területhasználat-változtatás kérdéseit sem. Ugyanakkor ez az adat, ez a nagyságrend, megerősíti a vizsgálatok folytatásának indokoltságát és szükségességét. A dombvidéki területek gazdasági és társadalmi igények szerinti használatának feltétele a tározás széles körű alkalmazásának biztosítása. Ennek egyik oka, hogy a bekövetkező vízkár jelenségek rendkívüli hevessége miatt nem lehet a védekezés operatív eszközeivel beavatkozni, csak a prevenció jegyében megépített tározók nyújtanak lehetőséget a kellő védelemre. A másik, hogy a dombvidék gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szervesen hozzátartoznak azok a tározók, amelyek vízkészlet megteremtése, turizmus, horgászat és halászat, vagy sportolás céljaira használhatók. A dombvidéki tározók több célból, több funkcióra létesülhetnek, de egységes követelmény ezekkel szemben, hogy árvíz befogadására álljon rendelkezésre szabad térfogatuk. Kiemelten fontos a fenntartása ezeknek a tározóknak, aminek elsősorban, a feliszapoló- dás elleni védelemben kell megnyilvánulnia. A tározók csak nagyon nehezen, vontatottan, messze a kívánatos mértéktől elmaradva épülnek, aminek egyik oka a NATURA 2000 területek miatti ellentétek, a másik a területek tulajdonviszonyainak sokszínűsége. Pedig a tározóépítési programot még 1995-ben kidolgozták, az rendelkezésre áll (7. táblázat). 3.3. Javaslat az árvízi előrejelzés módszereinek fejlesztésére Az OMIT mellett működő Tudományos Tanács tagjainak egyöntetű véleménye szerint az árvíz meteorológiai, hidrológiai, előrejelzési, töltéshidraulikai, valamint árvízvédekezési
