Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Váradi József: Tudomány az operatív védekezés szolgálatában
292 Dr. Váradi József A Tudományos Tanács egyes ajánlásaival kapcsolatos gondolatokat, szempontokat az alábbiakban fejtjük ki. 3.1. Árvízvédelmi művek kiépítése, fenntartása, védekezés Az árvízvédelmi művek kiépítésével kapcsolatban a magyarországi folyók esetében a mértékadó árvizek meghatározása helyett a mértékadó árvízszintek vonultak be a köztudatba, amelyek szakmai körökben is egyre jellemzőbben teret foglaltak. Szembe kell azonban nézni azzal, hogy mértékadó árvízről és nem szintről kell beszélni és ott is a statisztikai adat- feldolgozást új módszerekkel kell felváltani. A korábban alkalmazott, múltbeli adatok feldolgozásán alapuló, valószínűségszámítási módszerek helyett, csapadékeloszlások generálásával a képződő víztömeg/vízhozam meghatározásával és lefolyási modellek (pl. HEC-RAS) alkalmazásával készüljenek az „új generációs” számitások. Ezzel az eljárással készült el a Tisza magyarországi felső szakaszára az új mértékadó árvízszintek meghatározása. Megítélésünk szerint itt az ideje a mértékadó árvizek számítási metodikája tovább finomításának, a szakmával való elfogadtatásának és a számítások fontossági sorrend szerinti elvégzésének. A lefolyási modellek alkalmazásával mód van a mederváltozások időbeli figyelembevételére is, vagyis a mértékadó árvizek pl. 10 évenként újból számíthatóak lennének. A védelmi biztonság növelését pedig annak fokozott mértékű figyelembevételével kell elvégezni, hogy az adott védett terület árvízi kockázata hogyan változik. Ezért értékelődik fel és válik sürgetővé az árvízi kockázatkezelés és térképezés mielőbbi elvégzése és eredményeinek gyakorlati alkalmazása. Nyitottnak kell lenni az egyre újabb védekezési illetve védelmi technikák alkalmazása iránt, így többek között a hazai gyakorlatban is egyre nagyobb teret követelő mobilfalaknak, mobilgátaknak. A Tudományos Tanács javasolta, hogy egy tapasztalatcsere keretében gyűjtsük össze a mobil árvízvédelmi gátakkal, ill. mobil árvízvédelmi falakkal kapcsolatos tapasztalatokat, tervezési irányelveket stb. A védekezés nem a töltésen történő rendkívüli árvízi üzem feladataink ellátásával kezdődik, hanem a védekezésre való felkészüléssel, vagyis a fenntartási munkák elvégzésével, aminek ellenőrzési időszaka a védőművek őszi felülvizsgálata, amit a szolgálat másfél évszázada minden évben végrehajt. Sajnálatos azonban, hogy ez a tevékenység egyre kevesebb forrással rendelkezik, amire a 2. ábra mutat be szemléletes képet. Az állami tulajdonú vízkárelhárítási létesítmények vagyoni értéke 1652 milliárd Ft volt (2001. évi áron). A 2010-ben fenntartásra fordított éves költség nem éri el a vagyonérték 0,2 %-át (0,18%). Egyértelmű, hogy az állam nem képes fenntartani a védelmi létesítményeit. A védekezési felkészülés munkálataiban jelentősen segít a közfoglalkoztatás, ám ennek végrehajtásában számos kifogásolható eljárási technika fedezhető fel, ezek közül csak néhányra utalunk. A közfoglalkozatás sikere először is a foglalkoztatott létszámtól, illetve az erre felhasználható összeg nagyságától függ. A forrás és a létszám között most jelentős feszültség van. Nagyon sok embert akarnak foglalkozatni ugyanakkora forrásból. Ennek az a következménye, hogy vagy nagyon kevés bérért, vagy nagyon kevés ideig tudunk embereket alkalmazni. Mindkét esetben elveszítjük a közfoglalkozatással elérhető célt. Jelenleg a 375/2010. Korm. rendelet meghatározza, hogy mire lehet a pénzeket felhasználni, de az abban foglaltakat miniszteri utasítások szükségtelenül tovább szigorítják.
