Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Láng István: A 2013. évi rendkívüli dunai árvíz elleni védekezés országos irányítása
12 Láng István volt. A helyi és a központi előrejelző szervezetek kapcsolata szorosabbá vált, interaktív volt és ez nagyban növelte az előrejelzés pontosságát is, ugyanakkor a központi és a területi előrejelző szervezetek ellenőrizni tudták egymás számításait, ezzel sokszor fokozatos közelítéssel véglegesítették az előrejelzés eredményeit a védekező egységek részére. Az előrejelzés alapján felmérhető volt a szükséges beavatkozások nagyságrendje az állami védvonalakon és az önkormányzatoknál egyaránt. 4, Események és tapasztalatok a Felső-Dunán Tekintve, hogy a Duna felső szakaszán állami védmüvek, árvízvédelmi töltések mentén kellett védekezni, a várható tetőző vízszintek ismeretében a végrehajtandó feladatok viszonylag jól beazonosíthatók voltak (töltésmagasítás az ismert gyenge helyeken, megtámasztás, erősítés). Ennek ellenére az egyik legnagyobb bevetést igénylő védelmi feladat itt, a Mosoni-Duna bal partján keletkezett. Az Alsó-Szigetközben a Duna-projekt keretében végzett töltéserősítési munkákban több vállalkozó vett részt és a relatíve rövid időelőny miatt nem volt mindenhol idő annak vizsgálatára, hogy az átépítés alatt lévő töltésszakaszokon felelős vállalkozó alkalmas-e a szerződésében vállalt védelmi feladatainak ellátására. Az egész felső védvonal-szakaszon egyszerre indultak meg a töltésmagasítások. Ahol ez a vízügyi igazgatóságok feladata volt, ott az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) és a társigazgatóságok dolgozói, közerő bevonásával ezt elvégezték. Ott pedig, ahol a vállalkozó felelt a védelmi feladatok ellátásáért, azt neki kellett volna megfelelő színvonalon ellátnia. Június 4-én az OMIT törzsvezetője és az ÉDUVIZIG védelemvezetője személyes ellenőrzésük során megállapították, hogy Győrújfalu térségében, a Mosoni-Duna bal partján folyó védelmi munkák elégtelenek és az időközben kialakult veszélyhelyzet miatt a vállalkozó sem rendelkezik elegendő felelősséggel a védekezési feladatokra, mert a kiviteli szerződése ebben a helyzetben erre már nem kötelezte. A megfelelő védelmi biztonság helyreállítása rendkívüli erők kivezénylését tette szükségessé. A hagyományos védelmi létszámon felül a rendőrség, a katasztrófavédelem, a honvédség kivezényelt egységei egyaránt szükségessé váltak. Az időközben átázott, mentett oldali területek miatt helikoptereket kellett bevetni a védelmi eszközök (homokzsákok, konténerzsákok, leterhelő tartályok) beszállításához. Több szervezet párhuzamos működése szükségessé tette a helyszíni vízügyi koordinációt, mert a beavatkozások nem minden esetben voltak szakszerűek és a különböző szervezetek együttműködése sem volt egyértelmű, ami a szükséges
