Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Baross Károly: A 2013. évi rendkívüli dunai árvíz szervezési tapasztalatai
108 Baross Károly terhelése, megszaporodtak az altalajhibákból eredő kedvezőtlen talajmechanikai jelenségek. Országos talajmechanikai mérési program összeállítása szükséges a magyarországi árvízvédelmi töltések átfogó értékelésére; • az önállóan védekező önkormányzatok felkészültsége heterogén, összehan golt szakmai irányításuk nem megoldott. Az önkormányzati védekezést a tapasztalatok alapján új szervezeti rendszerbe kell foglalni, az állami vízügyi irányítást biztosítani kell; • az önkormányzatok jelentős része nem rendelkezik a jogszabályokban elő írt és a védekezés alapját képező települési vízkárelhárítási tervekkel. Egységes alapon el kell készíteni valamennyi árvíz által veszélyeztetett település vízkárelhárítási tervét; • a kialakult rendkívüli árvíz az eddigieknél lényegesen rugalmasabb intézkedéseket kényszerített ki a védekező szervezetekből. Az árvizek gyakoriságának növekedése miatt, növelni kell a védekező szervezetek rugalmas ságát és hatékonyságát a jogszabályi háttér átalakításával (adminisztráció csökkentése, közbeszerzés gyorsítása, szervezeti kapcsolatok javítása); • a tapasztalatok szerint azokon a védelmi szakaszokon, ahol jó minőségű védelmi tervek és kellő informatikai háttér állt rendelkezésre, a védekezés hatékonysága, gyorsasága jelentősen megnőtt. Fel kell gyorsítani a védelmi tervek aktualizálását, digitalizálását és a korszerű informatikai háttér alkalmazását a védekezési feladatok ellátása során; • a védekezésben résztvevő szervezetek (vízügy, rendőrség, katasztrófavédelem, honvédség) együttműködése a kezdeti bizonytalanság után jó volt, viszont a továbblépés érdekében szükséges az eszközök és készletek közös felülvizsgálata és fejlesztése, az egymást kiegészítő védelmi potenciál kialakítása érdekében; • a védekezés ott volt hatékony és takarékos, ahol megfelelően képzett, felkészült vezetők hajtották végre a feladatokat, ezért meg kell szervezni a védekező létszám rendszeres továbbképzését a gyorsabb és szakmailag megalapozottabb döntések elősegítése érdekében. Értékelve a rendkívüli dunai árhullám elleni védekezést, a legfontosabb következtetés, hogy példaértékű nemzeti összefogás jött létre, amelyben a kormányzati, a rendvédelmi, a vízügyi szervek, a védelmi igazgatás rendszere, az állampolgárok és a civil szervezetek együtt védekeztek. A vízügyi szervek irányításával végrehajtott megelőző intézkedések és a felkészülés elősegítették a védekezési feladatok végrehajtását. Az összefogás és a magas szintű szakmai irányítás lehetővé tette, hogy a minden eddigi tetőző vízszinteket meghaladó dunai árhullám elleni védekezés sikeres legyen.
