Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Az 1879-es árvíz emlékműve – Szeged
A Szegedet 1879 márciusában sújtó természeti katasztrófa Európa-szerte nagy érdeklődést és részvétet váltott ki. Nem véletlenül, hiszen Szeged akkoriban Budapest után a legnépesebb magyar város volt, s az itteni mintegy hatezer épületéből mindössze alig 300 maradt lakható. A halálos áldozatok száma megközelítette a másfél százat, s több tízezer embert kellett kitelepíteni. Több mint két hónapon át sok helyen három-négy méternél mélyebb víz borította a várost és környékét. A folyó csak 186 nap, vagyis fél esztendő múltán húzódott vissza a medrébe. Az újjáépítés kormánybiztosa a miniszterelnök Tisza Kálmán öccse, az utóbb kiváló szervezőnek bizonyult Tisza Lajos (1832-1998), a városépítészi tervek egyik kiemelkedő mérnöke pedig Lechner Lajos (1833-1897) volt. A magyar történelemben talán először nyílott arra lehetőség, hogy egy egész várost - kiemelve a spontán fejlődésből - tervszerűen alakítsanak ki, építsenek fel. Lechner széles utcákat, sugárutakat, körutakat, parkokat és sétányokat tervezett és igyekezett megteremteni a korszerű közművesítés feltételeit is. A Tisza Lajos irányítása alatt folyó munkáknak köszönhetően alig több mint négy év alatt a város kiheverte az árvíz pusztítását. Legközelebb 1970 nyarán fenyegette a várost hasonló árvízi veszély, melyet - nem kis anyagi áldozatok árán - sikerült elhárítani. Az akkori vízállást csak a 2006-os árvízi magasság múlta felül. Amikor tehát az 1970-ben sikerrel megelőzött tiszai árvíz után a vízügyi szolgálat hozzákezdett az igen megrongálódott és a jövendő árvédekezési munkákra már alkalmatlan szegedi parti védmüvek újjáépítéséhez, ill. fejlesztéséhez, Szeged városának vezetői pályázatot hirdettek, majd megbízták annak nyertesét, Segesdi György szobrászművészt, hogy állítson méltó emlékművet az 1879. évi árvíz, az árvíz utáni újjáépítés, és az abban megnyilvánuló európai összefogás tiszteletére. Az alkotó, akinek nem ez volt első szobra Szegeden (1957-ban avatták fel Juhász Gyuláról készített egész alakos művét a Móra Ferenc Múzeum előtti Roosevelt téren) három évig dolgozott a Japánból származó krómacélból készült monumentális és lendületes emlékművön. A gránitlábazatra helyezett, rombolást jelképező hullámfolyam fölfelé meredő 12 m magas oszlopnak ütközik, amely az elemekkel dacoló emberi helytállást, s a város hullámsírból való feltámadását hirdeti. A gránit lábazatba vésett két évszám: 1879 és 1979. A Tisza Lajos körút végén, a tiszai partfal tetején az emlékmű előtti teret 11 négyzetes hasáb alakú gránitoszlop szegélyezi. Rajtuk azon európai fővárosok nevét és címerét láthatjuk, amelyeknek lakói a legtöbb segítséget nyújtották a helyreállításhoz: Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Róma, Párizs. De itt olvashatóak azon országok (összesen 32) nevei is, ahonnan további adományok érkeztek, Ausztriától Uruguay-ig. Érdekességként megemlíthető, hogy a legtöbb adomány a szomszédos Ausztriából érkezett, a legkevesebb a távoli Japánból. A gránitoszlopokon azonban nem csak a városok és országok hanem három személy neve is olvasható, akik nagyon sokat tettek a város újjáépítéséért: KováTS István építőmester (1822-1902), Süvegh Mihály kertész (1859-1931), valamint a végleg Magyarországon megtelepedő norvég építőmester-vállalkozó, Gregersen Guilbrand (1824-1910). Az emlékművet 1979. március 11-én avatta fel Gergely István (1930-1980) államtitkár, az OVH elnöke. Az építészeti alkotás felújítására a Nagy Árvíz 125. évfordulóján került sor. Ekkor, 2004. március 12-én Szeged Önkormányzata a gránitoszlopok közé egy újabbat állított a következő szöveggel: AZ 1879-ES NAGY ÁRVÍZ 186 NAPON ÁT BORÍTOTTA SZEGEDET, HÁZAIT ROMBA DÖNTÖTTE ÉS MINTEGY 150 EMBER HALÁLÁT OKOZTA. Források: Apró Ferenc-Péter László: Szeged - A városról lakóinak és vendégeinek. Szeged, 2002. Kardos Imre (szerk.): Szeged árvízvéd. rendszere. Bp., 1975. Károlyi Zstgmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. Bp., 1979. Páljai Imre: Az 1879. évi szegedi árvíz emlékezete. Vízügyi Közlemények, 2004. 1-2. füzet. The memorial of the 1879 flood - Szeged. The impressive, modern flood memorial of stainless steel, mounted on a granite pedestal symbolises the resurrection of the town from the waves. It was unveiled at the centenary of the historic flood. In the pedestal to dates have been engraved: 1879- 1979. In the forefield of the monument granite columns bear the names and coat of arms of the towns Vienna, Berlin, Brussels, London, Paris and Rome - the towns the inhabitants of which have contributed most of the aid towards reconstruction. Boulevards in Szeged perpetuate the gratitude for this relief. Denkmal des Hochwassers vom Jahre 1879 - Szeged. Das auf einem Granitsockel stehende, aus Edelstahl angefertigte monumentale moderne Hochwasserdenkmal wurde zum Zentenarium des großen Hochwassers enthüllt; das Denkmal symbolisiert die Auferstehung der Stadt aus ihrem Wogengrab. In den Sockel wurden zwei Jahreszahlen eingemeißelt: 1879-1979. Der Vorraum des Denkmals ist von Granitsäulen umsäumt, in die die Namen und Wappen der Städte Wien, Berlin, Brüssel, London, Paris und Rom eingemeißelt wurden - das sind die Städte, deren Einwohner die meiste Hilfe bei der Wiederherstellung leisteten. Dieser Hilfeleistung wurde in der Stadt mit je einer Ringstraße gedacht. NI: 20° 09'02" (20.15°) E: 46° 14'44” (46.25°) 195
