Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Sóstó, Fürdőház – Nyíregyháza
Nyíregyházától hat kilométerre fekszik a város gyöngyszeme, Sóstó, mely 12 hektáros szikes taváról kapta a nevét. Sóstóról már Anonymus is említést tesz írásaiban; történelme a XV. századig vezethető vissza. Mátyás király korából származó dokumentumokban is találni utalásokat a létezéséről. Egy 1471- es határjárási jegyzőkönyv szerint Igrice volt a vízállás neve, és csak 1792-ben találkozunk először a Sóstó elnevezéssel. Nevét a lapos partjain nyaranta nagy területen kivirágzott sziksóról kapta, melyet rendszeresen összegyűjtöttek és a XVII. század végétől szódát főztek belőle a tó északi végén épített „Szóda- ház”-ban (ma erre utal a Szódaház utca neve). Fényes Elek (1807-1876), a neves statisztikus 1851-ben a következőket írta a szódagyártásról: „...most évenkint csak mintegy 600 mázsa szódát készít, részint azon Sóstónak, részint több, a határban lévő tavaknak alján víz leapadás után sepertetni szokott sziksóból." Többszöri mederrendezés során alakították ki a tó mai arcát. A legnagyobb szabású földmunkát 1931-ben végezték: kikotorták, tovább mélyítették a medret, az északi részen kialakították a szigetet, feltöltötték a környező mocsarakat, a tavat pedig - melyet egy hidacska választ szét jelképesen - két részre osztották. A déli tó partjára tiszai homokot terítettek, melyet keskeny nyomtávú kisvonattal szállítottak a dombrádi Tisza-partról a helyszínre. A tófelület egésze gyakorlatilag szabad víztükör, csak a part egy részét övezi keskeny nádszegély. A víz mélysége átlagosan másfél méter, de tó legmélyebb szakaszán is csak 2,4 méter. Különösen magas a víz nátriumsó-koncentrációja és sziksótartalma. A tavat 300 hektáros tölgyerdő veszi körül. Sóstó már az 1700-as évek óta egyedülálló fürdő- és kirándulóhely hírében állt. A fokozódó érdeklődés hatására a város 1805-ben négy káddal működő fürdőházat létesített. A tó gyógyító vizét nagy üstökben melegítették, és favályúkban juttattak el a fürdőszobák tölgyfa kádjaiba. A fürdőkultúra ilyenformán már a 19. század közepén is virágzott. A tó vizének sajátos gyógyerőt tulajdonítottak. Sóstó a 19. század végén és a 20. század elején elsősorban a városi polgárok és iparosok kedvelt tartózkodási helye volt, de gyakori vendégek voltak itt művészek, színészek, írók is: Blaha Lujza és Krúdy Gyula emlékét sétány, szálló és szobor is őrzi. Sóstó fejlődésével a közlekedési viszonyok is javultak: 1905-ben állt forgalomba a Nyírségi Kisvasút, mely a városból indulva, áthaladt az erdőn és a fürdőtelepen. A városból 1911-ben villamosjárat indult Sóstóra, s 1927-ben épült az első ide vezető müút. A Sóstó Fürdőház-Panzió műemlék-épületben kapott helyet az első városi gyógyfürdő - ahogyan arról a falán elhelyezett tábla is megemlékezik. PazáR István (1875-1947) gépészmérnöknek, a Miskolci Vízmű első igazgatójának, Nyíregyháza szülöttének tervei alapján 1911-től működött a fürdő, már vízvezetékes rendszerrel, nyolc szobával és tizenhat káddal. A 20. század eleji átalakítás alkalmával a fakádakat márványkádakra cserélték. 1911 -ben lebontották a régi vendéglőt, és kétemeletes szállodát építettek a helyébe. Sóstót 1927-ben nyilvánították gyógyfürdővé. Pávai Vájná Ferenc (1886-1964) geológus javaslatára tárták fel azt a kutat, amely 1958 óta szolgáltatja 850 méter mélyből, a 49-50 °G hőmérsékletű vizet, amelyet később gyógyvízzé minősítettek. Három évtized viszontagságai után - miután az 1970-es évektől zárva volt - 1998-ban nyílt meg újra a Kulcsár Attila építész tervei szerint felújított fürdő. Az egykori kabinok helyét - ahol a tó melegített vizével töltött fakádak álltak - ma gyógyvizes medence foglalja el. A Fürdőház épületével szemben áll a víztorony. A fölfelé keskenyedő, vörös téglaoszlopot - a tetején kiszélesedő, nyolcszögletű toronyrésszel - Pazár István tervei szerint építették 1911-ben, és az akkor épült szálloda vízellátására használták, egészen 1960-ig. A 60 köbméteres víztorony ma már ipari műemlék; turisztikai szolgálat működik benne. Forrásmunkák: Dűli Antal: Nyíregyházi Sóstó-gyógyfürdő. Nyh., 1959. Illyés Gábor: Beszél a márvány. Nyíregyháza, 2003. Imre János: A Nyírvíz-szabályozó Társulat története (1879-1929). Nyíregyháza, 1929. Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Nyh., 1989. Sóstó, Bath house - Nyíregyháza. Situated some 6 km from the town centre, 12 hectares large Lake Sóstó (Salt Lake) is cherished by the townsfolk. The lake was christened after the white alkali salt, which was refined into soda for centuries. As a favoured bathing site and excursion target, the lake has acquired widespread reputation in the 1700-ies already. The bath house built in 1805 was modified in 1911. The medicinal properties discovered by balneologists in 1928 became more pronounced when a deep well yielded thermal water in 1956. The old 60 m3 elevated tank consists of an upward tapering red brick column, which supports an octagonal tank. It has been declared an industrial monument. Sóstó (Salzsee), Badehaus - Nyíregyháza. 6 km vom Stadtzentrum entfernt liegt die Perle der Stadt, der Sóstó mit einer Fläche von 12 Hektar. Er erhielt seinen Namen von dem im Sommer auf großen Flächen erscheinenden Alkalisalz, aus dem Jahrhunderte lang Soda gekocht wurde. Schon seit den 1700er Jahren war er als Badeort bekannt, im Jahre 1805 wurde hier ein Badehaus erbaut. Im Jahre 1911 wurde die Anlage umgebaut und seit 1928 ist sie ein Heilbad. Seit 1958 ist es mit einem Thermalwasser mit Heilwirkung in Betrieb. Der 1911 erbaute, 60 m3 große alte Wasserturm ist ein nach oben schmaler werdender roter Ziegelturm, der in einem sich ausweitenden, achteckigen Turmteil endet; heute steht er unter Denkmalschutz. 133
