Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Vízosztómű – Sonkád
A Túr szabályozása keretében (amelyről a Túr torkolati bukó ismertetésénél szóltunk) a Túr bal parti töltésében, Sonkád község határában, a 9+323 km szelvényben 1929-1930-ban a Tisza-Szamos- közi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat vízosztómüvet épített, amely a térség vízgazdálkodásának egyik kulcslétesítménye Ez a műtárgy oldja meg a Túr és a Szamos közötti, Tisza-menti térség élővízzel való ellátását. A sonkádi vízosztóművet dr. Benedek József (1875-1941) mérnök, szakíró tervezte (a Túr bukóhoz és az olcsvaapáti zsiliphez hasonlóan). Benedek 1897-ben szerzett mérnöki oklevelet és hosszabb magán- és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. A vízügyi szolgálat neves műtárgyépítő mérnöke és első műszaki doktora (1912) volt. A kivitelezési munkákat itt is Széchy Endre (1893-1961) oki. mérnök vállalkozása végezte. Az alapozáshoz - a Túr-bukóhoz hasonlóan - itt is alkalmaztak talajvízszint süllyesztést. A vízosztómű két műtárgyból áll: egy alacsony vasbeton duzzasztógátból a Túr medrében, amely a Nagyar felé futó ősi Túr mederbe, a mai Túr belvíz- főcsatornába terel maximálisan 5,0 m3/s élővizet, és egy kettős csőzsilipből (képünkön), amely ezt a víz- átvezetést biztosítja és ugyanakkor lehetővé teszi a Túr nagy vizeinek kizárását a főcsatornából. A két 1,50 m átmérőjű, kör keresztmetszetű cső 28 m hosszú és elzárását Réthy-féle billenő- táblás önműködő zárószerkezet biztosítja. A csőzsilipen át betáplált élővíz a túristvándi vízimalom éltetője, valamint vízpótlást biztosít az öntözéses gazdálkodáshoz és az állattenyésztéshez is. A Túr 5,0 m3/s-ot meg nem haladó nyári kisvi- zei teljes egészében a Túr belvíz-főcsatornába folynak és ilyenkor a Túr alsó szakasza nem kap vizet. A vízosztóművet - mint a Túr-szabályozás utolsó láncszemét - 1930. szeptember 9-én adták át rendeltetésének. A sonkádi vízosztómű vasbeton fenékgátja az 1952. évi tavaszi árvizek levonulásakor alámo- sás következtében súlyosan megrongálódott. Még abban az évben egy rőzserakatos, terméskővel rétegezett gáttal és rőzsepokrócos- kőburkolatos utóágyazattal állították helyre. A holtmederré vált egykori Túr, mint Túr belvíz-főcsatorna fontos szerepet tölt be a belvizek levezetésében is (erről az olcsvaapáti Kövessy Győző-zsilip kapcsán szólunk). A vízrendszer átalakításánál a régi Túr „patak” Kömörő közelében volt elágazásánál a Nagyar felé tartó ág medrét elzárták. Azóta nem siet a Kis-Túr a Tiszába, „mint a gyermek anyja kebelére”, ahogyan azt Petőfi e helyen megénekelte. Nagyar keleti végétől mintegy 300 méterre állt a „Petőfi-fa”. Az egykori ártéri tölgyeserdőből megmaradt idős kocsányos tölgy bevonult a magyar irodalomtörténetbe, mivel a néphit szerint a költő a fa alatt írta A Tisza című versét. Valóban ülhetett a tölgy alatt, amelynek a közelében ömlött az öreg Túr a Tiszába, de a vers nyilván az itteni élmények hatására - Pesten született. PETŐFinek köszönhetjük, hogy megőrizte az utókor számára a Tisza, a Túr szabályozása előtti táj vadregényes képét. A fa 1961-től védett volt, de villám sújtotta, tűz égette, vihar törte derékba, s az 1990-es évek végére elpusztult. Egy tábla örökíti meg ezt az irodalmi emlékhelyként számon tartott területet. Források: Fejér László (szerk.): Vizeink krónikája. Bp., 2001. Hírig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp., 1973. Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége. Bp., 1931. Distributor structure - Sonkád. As part of the Túr Training Project (1926-29) the distributor was built in 1929 by the Tisza- Szamos Association in the right-hand levee along the Túr Stream, 9 km upstream of the mouth. Over two gated culverts flows up to 5 m3/s can be discharged into the canal-turned old bed of the Túr for a range of purposes, like driving the Túristvándi water mill, providing water for irrigation farming and livestock raising in the area. Wasservertreilungswerk - Sonkád. Es wurde im Rahmen der Regulierungsarbeiten der Túr (1926-29) im Jahre 1929 vom Verein für das Theiß-Szamos-Zwischenstromland in der Böschung des Rechtsufers des Flusses Túr, 9 km von der Mündung entfernt errichtet. Die Anlage gewährleistet die Frischwasserversorgung des Oberflächenwasserkanals des Túr. Über zwei Rohrschleusen können 5 m3/s in das nunmehr als Kanal funktionierende alte Flussbett des Túr geleitet werden; diese Wassermenge ist zum Antrieb der Wassermühle Túristvánd erforderlichund sichert den Wassernachschub für die Bewässerungsbewirtschaftung der Gegend sowie für die Tierzucht. 125
