Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Tűsgát-emlékhely, tömlős gát a Fehér-Körösön - Gyula
1855-ben következett be Gyula város történetének legnagyobb árvízi tragédiája. A Fehér- és Fekete-Körös vízszintje az 1816. és 1830. évi szintek fölé emelkedett, s ennek következtében töltésszakadások következtek be. Gyulán ebben az időben 2500 körül lehetett a városi lakóépületek száma; 1600 ház került viz alá, s több mint 600 összedőlt. Az árvíz utáni évben jóváhagyták Bodoki Károly tervét, mely a 19,6 km hosszú Gyula-Békési-nagycsatoma ásási és töltésépítési munkáira vonatkozott. Az új meder kialakításával levágták a Fehér-Körös 24,654 km hosszú kanyarulatát, s ezzel a folyószakasz vizszinesését kétszeresére emelték. Miután megépült a esatoma, ki lehetett zárni Gyuláról és Békésről a Fehér-Körös árvizeit. A munkák 1858-ban fejeződtek be. Noha az egykori Fehér-Körös mederből - a csatorna kivitelezésével egy időben kialakították az Élővíz-csatornát (ezt külön is bemutatjuk), továbbra is megoldatlan volt a csatorna vízpótlása: Gyula, Békés és Békéscsaba víz nélkül maradt. Azt tervezték, hogy az Élővíz-csatorna frissvíz-ellátását a fövéd-vo- nalba épített tápzsilipen keresztül, közvetlenül a folyóból elégítik ki, de csaknem négy évtizednek kellett eltelni, amíg a Fehér-Körösön elhatározott duzzasztómüvet megvalósították. A duzzasztómű funkciójának ellátására egy Poirée-kcretes tüsgátat irányoztak elő ennek terveit a Gyulai M. kir. Folyammémöki Hivatal készítette el, Gallacz János irányításával. Az építésre - az 1896. május 6-án megtartott versenytárgyalás eredményeként Melocco Lénárd budapesti vállalkozó kapott lehetőséget. A tűsgát 8,0 méter hosszú és 30,0 m széles, 2,0 m vastag fogazott beton gáttestböl és az abba bebetonozott lehorgonyzó- és támsarukra támaszkodó kovácsoltvas keretlábakból állt. A duzzasztó „tű”-k hossza 3350 mm, keresztmetszete a végén 100x70 mm, a középső szakaszon 100x100 mm; anyaga csomó- és repedésmentes vörösfenyő. A tűk - amelyeket vasalással látták el - alul a betonküszöbben kiképzett horonyba, felül pedig a tütartó csőhöz támaszkodtak. A teljes elzáráshoz 292 db tűre volt szükség. A tűket tömítő ékekkel szorították egymáshoz, kiemelésüket tüemelő készülékkel és csőrlővel végezték. A tűk közötti csurgás szigetelésére, 100 m2 vízhatlan ponyvát használtak. Úgy tervezték, hogy a tűsgátat a legszárazabb, őszi hónapokban építik meg, amikor a Fehér-Körös vízhozama nem emelkedik 3 m-Vs fölé, s ezt a vízmennyiséget a tápzsilipen és a tápcsatornán le lehet vezetni. Egy alkalommal az oldalcsatoma sem bírta elvezetni az árhullámot, és a víz elöntötte a munkahelyet. A 48 napig tartó építkezést 62 személy végezte, ebből 9 volt szakmunkás: 5 ács, 2 mázoló, 2 szerelő. Az építkezés költsége 50 348 forint volt, valamivel kevesebb az előirányzott összegnél. A főbb munka- mennyiségek, felhasznált anyagok: földmunka: 4572 m2, beton: 1133 nT\ műkő-burkolat: 653 tn\ kovácsolt vas: 151, öntött vas: 2,91, vörösfenyő tű: 325 db. A duzzasztómű 1977-ben az előfenékre épített fenékgáttal, valamint a bal parti duzzasztófő mellett létesített hordalék-leeresztővei is kiegészült. Több mint egy évszázados folyamatos, megbízható üzemeltetés után döntöttek a duzzasztómű rekonstrukciójáról (1997-98), miután a tűs gát üzemeltetése igen munkaigényes volt, illetve télen nem lehetett alkalmazni. Az átépítés során a tűs gátat fölváltotta a meghosszabbított fenékgátra épült vízfel- töltésü felsőátbukású tömlős gát, amely a téli jeges időszakban is alkalmas a duzzasztási szint tartására. A duzzasztómű rekonstrukciója idején egy emlékszobát is berendeztek az új kezelőépületben, ahol a tűsgát eredeti terveit, építési naplóit is kiállították. Ugyanitt található a tűsgát makettje, melyet Szilágyi Gábor nyugdíjas gépésztechnikus készített 1999-ben. A szabadtéren a tűsgát egyik, eredeti elemét is felállították: a vörösfenyő tűk impozáns térplasztikaként idézik fel a múltat. Korráok: Galbáls Zoltán: A Gyulai duzzasztómű felújítása. Vízügyi Közlemények, 1999. I. füzet Gág Imre: Száz éve épült a gyulai duzzasztó. Hidrológiai Tájékoztató, 1996, 2. sz. Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. The site of a former needle weir - inflatable weir on the Fehér-Körös River — Gyula. Following the greatest flood disaster in the history of Gyula Town in 1855, the Gyula-Békés principal canal was completed during the 1856 to 1858 period.. Although flood safety was thus provided, the source of water supply was interrupted.. The decision was passed therefore to build a weir on the Fehér-Körös River and to divert through a gated sluice in the main levee freshwater to the Élővíz canal. The weir was of the needle-type, in which 292 larchwood needles of 3.35 m length raised the headwater level. The needle weir was replaced in 1998 by an inflatable weir. ■ Gedenkstätte „Nadel”-Damm, Schlauchdamm an der Weißen Körös - Gyula. Im Jahre 1855 kam es zu der größten Hochwassertragödie in der Geschichte der Stadt Gyula. In den Jahren 1856-58 wurde der Großkanal Gyula-Békés errichtet, somit wurden die Hochwasserprobleme gelöst, jenes der Wasserversorgung aber nicht. Daher wurde beschlossen, an der Weißen Körös ein Stauwerk zu errichten, damit die Frischwasserversorgung des Élővíz-Kanals über eine in die Hauptschutzlinie gebaute Zufuhrschleuse unmittelbar aus dem Fluss gesichert wird. Zur Absicherung der Staufunktion wurde ein "Nadel"-Damm gebaut, bei dem das Stauen durch 292 St. je 3,35 m lange Nadeln aus Lärchenholz gesichert wurde. Im Jahre 1998 wurde an der Stelle dieses Bauwerks ein Schlauchdamm erbaut. 233
