Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Zsolnay-kút – Pécs
A feljegyzések szerint Pécs városában valamikor közel félszáz csorgókút működött. Ezekre is emlékeztet az eozinmázas, pirogránitból készített Zsolnay- kút. Jellegzetessége a négy darab, sárgás-zöld eozin- mázzal burkolt ökörfejes vízköpő. Ugyancsak az eo- zin teszi ragyogóvá a plasztikus rátéteket: az északi és déli oldalon a város címerével, a keleti és nyugati oldalon pedig a Zsolnay-gyár öttomyos emblémájával. A négy méter magas kút négy oldalán egy-egy ökörfej-csorgóból folyik a víz az íves medencébe. A kutat a város és a Zsolnay-gyár címere díszíti. A kerámiagyártás alapjait Pécsen Zsolnay Vilmos (1800-1880) helyi kereskedő teremtette meg, aki 1851-ben megvásárolta és Pécsre szállította a lukafai keménycserépgyár felszerelését és erre alapozva 1853-ban céget alapított. Ezt 1854- ben örökrészként legidősebb fia, Zsolnay Ignác (1826-1900) kapta meg. Ő 10 évig vezette a kezdetleges eszközökkel működő kis üzemet, de vállalkozását nem tudta sikeressé tenni, így azt 1865- ben testvére, Zsolnay Vilmos (1828-1900) vette át és az 1870-es évekre már az ország egyik legjelentősebb kerámiaüzemévé tette. Zsolnay Vilmos festőművésznek készült, keramikusművész lett, művészi képessége magasan az átlag fölé emelte, újításai némelyikével a modem kerámia úttörője lett. Ilyen volt az eozin (magyarul hajnalpírt jelent) kerámiamáz, színező anyag alkalmazása, amelyet a pécsi Zsolnay-gyár tett világhírűvé. Összetétele sokáig ismeretlen, pontosabban az olasz- országi Gubbióban gyártott kerámiák titka volt. Wartha Vince (1844-1914) műegyetemi professzor, miután - Zsolnay Vilmossal együttműködve - meghatározta az anyag összetételét, kidolgozta a kerámiagyártásban való felhasználásának eljárását. Az 1890-es évek elejének szenzációjaként tartják számon, amikor bevezették a kémikus Wartha Vince és Pltrik Lajos (1851-1932), valamint Zsolnay Vilmos által ki kísérletezett eozinmázas technikát. Eredetileg csak a vörös színű mázat hívták eozinnak, később azonban már minden színnek megfelelő árnyalatot elő tudtak állítani ezzel a technikával. A kút története 1908-ig nyúlik vissza: Zsolnay Miklós (1857-1922) ekkor ajánlotta fel, hogy édesapja, Zsolnay Vilmos emlékére díszkutat ajándékoz a városnak. Zsolnay Vilmosnak nagy szerepe volt a pécsi kerámiagyár felvirágoztatásában. Az első sikert az 1873-as bécsi világkiállítás hozta meg számára. Az egyre több megrendelés mind nagyobb teret biztosított a művészi színvonal emeléséhez. 1878-ban már egy európai színvonalú gyár képviseltette magát a párizsi világkiállításon. A millenniumi tárlaton már tökéletes szépségű, gazdag kollekcióval szerepeitek a Zsolnay-eozinok, míg az 1900- as párizsi világkiállítás végre meghozta a világsikert a gyár számára. A jó üzleti érzékkel rendelkező Zsolnay Miklós édesapjának halála után átvette a gyár irányítását, és egészen az I. világháború végéig fenntartotta a cég hírnevét. A hanyatlást követően, az 1920-as évek második felében a porcelán-gyártással tette újra versenyképessé a gyárat. A kút elkészítésével 1909-ben bízták meg Pilch Andor (1877-1936) műépítészt, aki addigra már - számos pécsi épület tervezésével - a hazai szecessziós építészeti stílus egyik kiemelkedő alkotójává vált. 1912-re készült el a zömök oszlopokkal alátámasztott, négylevelű lóherére emlékeztető elrendezésű, négy vízmedencés alkotás. Különböző városrendezési okok, illetve az első világháború utáni pénztelenség miatt mégsem állították fel a kutat, hanem 18 éven keresztül egy raktárépületben tárolták. 1930 májusában került jelenlegi helyére, a Széchenyi tér déli részén, az Irgalmasok temploma előtti kis térre. Ugyanoda állították fel a díszkutat, ahol a törökök idején az 1892-ben lebontott „kádi csorgója” állt. A teret 2003 óta Zsolnay térnek hívják. Források: Lyka Károly: Zsolnay V. Magyar Iparművészet, 1900. 3. sz. Magyar Életrajzi Lexikon. II. Bp., 1982. Magyar Nagylexikon. 18. k. Bp„ 2004. Ruzsás Lajos: A Pécsi Zsolnay-gyár története. Pécs, 1954. www.hu.wikipedia.org www.magyarkeramia.hu/keramia/zsoInay The Zsolnay fountain - Pécs. To immortalise the memory of his father Vilmos Zsolnay (1828- 1900), developer of the ceramics industry at Pécs and gold medal winner at the Paris World Fair in 1878, his son Miklós Zsolnay (1875- 1922) has decided in 1908 to donate an ornamental fountain to the town. The art-nouveau stile fountain of pirogranite coloured with the eosin glazing invented and raised to world fame by the Zsolnay family was completed in 1908. It was erected eventually on the square before the church of the Brothers of Mercy in 1930, where a fountain stood in Turkish times already. The square was named the Zsolnay Square in 2003. Zsolnay-Brunnen - Pécs. Zum Andenken an Vilmos Zsolnay (1828-1900), Keramikhersteller in Pécs hat sein Sohn Miklós Zsolnay (1857-1922) im Jahre 1908 angeboten, der Stadt Pécs einen Zierbrunnen zu schenken. Der in Jugendstil gestaltete Brunnen besteht aus Pyrogranit und wurde mit Eozin überzogen, eine Technik, die die Fabrik der Familie Zsolnay in Pécs weltberühmt gemacht hat. Er wurde im Jahre 1912 in der Zsolnay-Fabrik fertiggestellt, aber erst im Jahre 1930 auf dem Platz vor der Kirche des Samariterordens aufgestellt. An dieser Stelle stand bereits in der Türkenzeit ein Zierbrunnen. Der Platz heißt seit 2003 Zsolnay-Platz. N: 18° 13’42" (18.23°) E: 46° 04'33" (46.08°) 97
