Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)

Balaton-felvidéki mosóházak

A Balaton-felvidéken, a Káli-medencéhez tartozó Köveskálon a talajfelszín alatt vízzáró (vulkáni tu­fa) és jó víztározóképességü (mészkő vagy dolomit) rétegek egyaránt előfordulnak. A kétféle réteg talál­kozási pontjánál források bukkannak a felszínre, amelyeket a helybeliek kútnak neveznek. Köveskál legjelentősebb kútja a település leg­mélyebb pontján fakadó Városkút volt, amelyet egészen 1977-ig, a vezetékes vízellátás bevezetésé­ig folyamatosan használtak. Eredete századokra nyúlik vissza, ám a forrásfoglalás dátuma valószí­nűleg csak az 1820-as évek végére tehető. Bőséges hozamával nemcsak a falusi lakosságot, hanem jó­szágaikat is ellátta. Akárcsak más környékbeli tele­püléseken, itt is mosóházat (41/1) építettek a for­rásra (bal oldali képünk is ezt ábrázolja). Az itteni víz fontos szerepet játszott a házi tex­tíliák, különösen a szőtt vászon holmik tisztításban. A mosótér egy nyitott, nyeregtetős kőépítmény alatt állt. A két hosszanti falában kialakított nyílásokon át merítették a vizet, amely a külső falsíkok mentén el­helyezett favályúkba folyt. Ezekből itatták az álla­tokat. A kút kőkáváján, a padlószinttel azonos ma­gasságú kifolyónyíláson és egy kis méretű vályún keresztül - a járószint lejtése segítségével - a víz a mosóba folyt. Ennek hiányzó nyugati zárófala tette lehetővé, hogy a sziklás altalajban mélyen kiképzett medencéből szabad elszivárogjék a víz az itteni ká­posztáskertekhez. A téglalap alakú mosómedence járószintjét fehér terméskövekkel borították. A me­dence két hosszanti oldala mentén lévő, padkaszerű peremen egy-egy gerenda húzódott, melyekre a be­járat mindkét oldalán 30-40 cm széles, 3-ujjnyi vas­tag deszkapallókat helyeztek. Ezeken álltak az asszonyok, miközben az odavitt vászonholmit suly­kolták, öblögették. A forrásnál lévő víz állandóan gőzölgött, télen sem fagyott be. Az építményt többször átalakították, a legala­posabban talán az 1935. évi renoválás alkalmával, amikor - a jelentősen megemelkedett vízszint mi­att - meg kellett magasítani a kútház járószintjét, s ennek megfelelően új kifolyónyílásokra volt szük­ség. A kútház nyugati része zárófalat kapott, a tete­jét pedig cseréppel fedték le. Ezzel a leválasztással nyitottá vált a mosórész. Medencéjének falait há­rom oldalról kerített betonkoszorúra rakták, s kibe­tonozták a mosásra szolgáló medence belsejét. A Városkút az ezredfordulón, az államalapítás tiszteletére történt átalakítása-felújítása során nyerte el jelenlegi formáját. Az épület másolata a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is megtekinthető. A mosóház falán kapott helyet 2001-ben Györffy Dezső (1901-1990) geológus emléktáblá­ja, aki a Káli-medence teljes geológiai feltárásával és a Balaton keletkezéstörténetének kutatásával hoz­zájárult a Káli-medence védetté nyilvánításához. Jóllehet a legismertebb mosóház Köveskálon található, a Balaton-felvidékén két másik telepü­lés is hasonló építménnyel büszkélkedhet. Óbu­davár községben - mely 60 lakosával az ország legkisebb települései közé tartozik - az országos védettségű természetvédelmi területen, a Nivegy- völgyében áll a fehérre festett mosókút (41/2 - N: 17,69° E: 46,94°). A települést írásos emlék először 1413-ban említette. Amióta mintegy há­rom évtizede - bevezették a vezetékes vizet a községbe, a mosókutat már nem használják. Ha­sonlóképp magára hagyták taljándörögdi társát, amely a falu központjában, a katolikus templom­tól alig 100 méterre szolgálta egykoron a telepü­lés asszonyait (41/3 - N:17,60°E: 46,99°). Források: A köveskáli mosóház falán található magyarázó szöveg S. Laczkovics Emőke: Köveskál. Száz magyar falu köny­vesháza. Bp., 2002. Laundry houses in the Balaton highlands. At Köveskál and the neighbouring settlements (Óbudavár and Taljándörögd) in the Kál-Basin, the water of springs welling up from confined igneous layers was used in laundry houses. Starting in the 1820-ies, for this purpose the yield of a copious spring was collected in a basin, over which an open barn with stone masonry sidewalls and a pitched roof was built. The laundry bleached at home in hot soda was brought here and beaten clean with mallets by the women in the clear water of the basin. The laundry houses are presently typical monu­ments of folk craft protected nationwide. Waschhäuser in Balaton-felvidék. In derzum Káli-Becken gehörenden Köveskál und in den benachbarten Gemeinden (Óbudavár und Tal­jándörögd) treten Schichtquellen an der Ober­fläche aus, an denen Waschhäuser errichtet wurden. Die Quellbesetzung kann in das Ende der 1820er Jahre datiert werden. Das Wasser einer Quelle mit reichem Wasserertrag wurde in einem Becken aufgefangen und darüber wurde ein offenes Steinbauwerk mit Satteldach errich­tet. Die Frauen haben hier im ausgiebigen Was­ser des Beckens die zu Hause in Lauge ausge­waschene Wäsche rein gebleuelt. Die Wasch­häuser sind typische, volkstümliche Denkmäler und stehen unter Landesdenkmalschutz. N: 17° 36" 0" (17.60°) E: 46° 52'05” (46.87°) 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom