Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Taposó kút – Somlóvásárhely
A Somló neve abból az időből származik, amikor még somfa erdő borította a hegy tetejét. A 432 méter magas, harang alakú tanúhegyen fölfelé haladva, a sárga turistajelzés mentén érhetjük el a tengerszint felett kb. 230 m magasan épített kutat. Az orom vízellátását a hegykarima felső kétharmadánál feltörő két forrás - a nyugati oldalon a Sédfő, a keleti oldalon Szent Márton kútja - szolgáltatja. A déli, vásárhelyi oldal azonos magasságában a Somló legmélyebb, mintegy nyolcvan méter mélyre ásott kútjából nyertek vizet, az úgynevezett Taposó (Tipró)-kútból. A fából összeácsolt, érdekes szerkezet a taposómalom mintájára készült. Egy faházikóban három méter átmérőjű forgódobot helyeztek el függőleges síkban. Ha valaki, belépve a forgódobba, azt taposó mozgással forgásba lendítette, a dob meghosszabbított tengelyvégéhez kapcsolódó, fából készült fogaskerék-áttételek akár egy hektós hordót is a felszínre emelhettek, annak tartalmával együtt. A kétszáz éves népi ipartörténeti emlék (amelynek ma már nincs vízhozama) az utolsó a hazai hegyi várak elmés vízfelvonó szerkezetei közül -eleinte ugyanis főleg ilyen feladatkörben használták. Eredetileg királyi rezidenciának épült az egykori somlói vár, mely Zsigmond és Mátyás király kedvelt tartózkodási helye volt. Itt kell megjegyezzük, majd minden 13-14. században épült vár rendelkezett saját vízforrással, a legtöbb esetben saját kúttal és vízgyűjtő ciszternával, amelyből baj esetén el tudták látni a várvédőket és családjaikat. Azért volt szükség mind a kettőre, mert a ciszternák száraz időjárás esetén könnyen kiszáradhattak, vagy a bennük tárolt víz megromolhatott. Az ásott kutak gyakran kevés vizet szolgáltattak, ezért használatukra csak a vész (tartós szárazság, vagy ostrom) idején került sor. A vízhez való közelséget, illetve a víznyerés lehetőségét tehát az elsők között vizsgálták eleink, amikor váraik, vagy erődítéseik helyét kiválasztották. Az esztergomi várban például nem voltak restek több mint 60 méter mélyre leásni a kemény kőzetben, hogy az erődítmény számára állandó vizű kutat építsenek. Tekintettel stratégiai jelentőségére, a várbeliek rendszeresen tisztogatták és javították kútjaikat. A somlói vár 1731-től pusztulásnak indult. A taposókút fa-felépítményén két tábla is emlékeztet az időnkénti felújításokra. Az utóbbi öt évtized során először 1960-ban állították helyre a kút építményét, az Ajkai Természetjárók és az Idegenforgalmi Hivatal összefogásával. Az idő azonban kikezdte az öreg létesítményt, s 1997- ben Somlóvásárhely és Somlójenő hegyközségek - az Új Atlantisz Térségfejlesztő Szövetség koordinálásával és a PHARE projekt támogatásával - megjavították a kútházat. Felépítménye azonban emiatt már nem tekinthető eredetinek. Egyébként régebben, a források alatti hegyoldalakon több ásott kút is működött. Ezek többsége (a Csigás-kút, a Kovács-kút) időközben elapadt, míg a ma is meglévők (például a Szali-kút) vize elszennyeződött, s már nem alkalmas emberi fogyasztásra. A termelők a ciszternákban megfogott esővizet használják, a hegy ivóvízellátását pedig a Somlóvásárhely és Somlójenő vezetékes rendszerére kapcsolt víztároló tartály biztosítja. A Somlót 1992-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították. A hegytető jelenleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik. Források: B. F. de Belidor. L architecture hydraulique... Paris, 1737. www.papa.hu/index www.suIinet.hu/oroksegtar Tread wheel - Somlóvásárhely. Water on the 432 m tall, bell-shaped remnant hill had been obtained from very deep dug wells. A timber framed interesting device resembling in design a treadmill was used for raising the water. Treading on the spot within a large- diameter revolving drum, water could be raised even from wells as deep as 80m. This is the only place in Hungary, where a specimen of this 200 years old device has survived. It has been declared a heritage of folk craft. ■ Trittbrunnen - Somlóvásárhely. Auf dem 432 m hohen, glockenförmigen, so genannten „Zeugenberg” wurde das Wasser aus tiefen, mittels Erdaushub errichteten Brunnen gewonnen. Zur Beförderung des Wassers diente eine aus Holz gezimmerte interessante Konstruktion, die nach dem Muster der Trittmühle erstellt wurde. In ihrer großen Drehtrommel stehend und tretend konnte das Wasser einst sogar aus einer Tiefe von 80 m ans Tageslicht befördert werden. In Ungarn ist dies die einzige Stelle, an der eine derartige, zweihundert Jahre alte Konstruktion erhalten geblieben ist. Sie ist ein Denkmal der volkstümlichen Industriegeschichte. 40. 91
