Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Csatornázási szivattyútelep – Budapest-Óbuda
Óbudának eredetileg - mielőtt Budával és Pesttel 1873-ban egyesítették - szinte alig volt csatornája, és a meglévőket is elhanyagolták. Többnyire az út menti árkokat fedték le és alakították át zárt szelvényűvé. A városrész dinamikus fejlődése során a Fővárosi Közmunkák Tanácsa meghosszabbította a meglévő Lajos utcai vezetéket a Nagyszombat utcáig, ám ez a megnövekedett szennyvíz-mennyiséget a végső szakaszán már nem tudta elvezetni. A Bécsi út-Bokor utca nyomvonalán haladó új főgyűjtőt 1912-ben kezdték építeni, s 1917-ben helyezték üzembe a mai Zsigmond téri szivattyúteleppel, valamint annak dunai kivezetésével együtt. Az Óbudát és Budaújlakot kiszolgáló, közel 3 km hosszú, csúcsára állított tojás szelvényű főgyűjtő 1 ezrelékes lejtéssel épült, 5,4 m3/s szenny- és csapadékvíz szállítási képességgel. Akkoriban az volt a szakemberek álláspontja, hogy egy olyan nagy folyó, mint a Duna, öntisztuló képessége révén minden különösebb biológiai tisztítás nélkül fel tudja „dolgozni” a fővárosban keletkező szennyvizeket, ezért a telepen csak mechanikai tisztításnak vetették alá a beérkező vizeket a Dunába emelés előtt. A telep gépháza hat gőzüzemű Teudloff- Dittrich szivattyúegységből állt. A budapesti gyártású gépek együttes csűcskapacitása 7,6 nvVs volt. A szecessziós ipari építészet stílusában épült gépház belső kialakítása is hűen tükrözi a kor hangulatát. A lépcsők korlátjai, a belső burkolatok még eredetiek, és figyelemre méltó a Magyar Sie- mens-Schuckert Művek által készített szecessziós kapcsolótábla. Az óbudai szivattyútelepen a hetvenedik évfordulóra, 1987-ben megnyílt állandó kiállítás a főváros csatornázásának történetét mutatta be, a római kortól napjainkig. A szivattyútelep régi gépei működés közben is tanulmányozhatók voltak. A római kori Aquincum fejlett vízkultúrája és a Mátyás király idejében készült vízvezeték-emlékek mellett itt mutatták be az angol mérnök, W. I. B azalgette 1869-es pesti, valamint a Fővárosi Közmunkatanács főmérnökének, Reitter Ferencnek (1813-1874) 1873-as budai csatornázási terveit, továbbá a fővárosi közegészségügy és az ugyancsak a Fővárosi Csatornázási Művek feladatkörébe tartozó budapesti árvízvédelem fejlődésének dokumentumait is. Érdekességként megemlíthető, hogy - az ivóvíz-szolgáltatást nyújtó Fővárosi Vízművekkel ellentétben - a csatornázást 1945 előtt az illetékes polgármesteri ügyosztályok és a kerületi elöljáróságok intézték. A Székesfővárosi Csatornázási Műveket csak 1945-ben hozták létre. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, de akkori alapító levelében a szennyvizek tisztítása még nem nem szerepelt. De nem csupán a szennyvizek tisztítása járt gyerekcipőben a 19/20. század fordulójának táján, hanem maga a települési csatornázás is. Akkoriban úgy emlegették, hogy a csatornázás az ivóvízellátás „mostoha gyereke”. Ennek az is oka volt, hogy a csatornázás általában bonyolultabb műszaki feladatot, s ami ezzel szorosan összefügg, sokkal több beruházási költséget igényelt. így azután a csatornázás - különösen a szocializmus korszakában - fokról-fokra elmaradt a vízmüépítkezésektől, s kialakult a sokat emlegetett „közmő-olló”, amelynek fokozatos megszüntetése napjaink hazai közművesítési feladatainak egyik legfontosabbika. Az elmúlt évtizedben a csatornázástörténeti kiállítást a fenntartó - többek között a helyszínen zajló nagyarányú építkezésekre is tekintettel - megszüntette, a szép gépi berendezések azonban továbbra is érzékeltetik a dualizmus korának magas műszaki színvonalát. Források: Kiss Katalin: Ipari műemlékek. A mi Budapestünk. Bp., 1993. Sáli Emil: Budapest közműrendszerei. Budapesti Negyed, 1998. 4. sz. Dubecz István: Budapesti Csatomázástörténeti Gyűjtemény. TKM fűzet, Bp., é.n. Sewage pumping station - Budapest-Óbuda. The station and the Danube outlet thereof were commissioned in 1917 for the purpose of draining the sewage and surface runoff from the Óbuda part of the town. Six steam-engine driven pumps of 7.5 m3/s aggregate peak capacity were installed within the art-nouveau style machine hall, the interior design of which reflects truly the mood of the era. The displays on the permanent exhibition opened in 1987 track the history of sewerage in the capital from Roman to modern times. Pumpenanlage der Kanalisation - Budapest- Óbuda. Die Pumpenanlage wurde im Jahre 1917 in Betrieb gesetzt, zusammen mit deren Donaueinmündung. Die Anlage hat die Ab- und Regenwässer von Óbuda in die Donau geleitet, ihr Maschinenhaus bestand aus sechs mit Dampf betriebenen Pumpeneinheiten, deren Höchstkapazität insgesamt 7,6 m3/s betrug. Auch die Innenausgestaltung des im Jugendstil der Bauindustrie errichteten Maschinenhauses spiegelt die Stimmung der Epoche getreu wider. Die im Jahre 1987 eröffnete ständige Ausstellung zeigt die Geschichte der Kanalisation der Hauptstadt von der Römerzeit bis in unsere Zeit. 21. 53
