Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
1954. évi árvízi emlékmű – Győr-Révfalu
1954 júliusában - példátlanul tartós és heves csapadék-sorozat következtében - heves árhullámok alakultak ki a Duna alpesi mellékfolyóin. Magyar területre érve, a Szigetközben négy helyen okozott gátszakadást az árhullám, összesen 22 ezer hektár került víz alá és 30 ezer lakost kellett kitelepíteni. A folyó további hazai szakaszain többnyire sikeresen védekeztek a rekord magasságú víz ellen, annak ellenére, hogy Gemenc térségében is átszakadt a gát. Nehézkessé vált ugyanakkor az árvízvédelmi előrejelzés és a hírközlés. A győri vízügyi igazgatóság az osztrák rádió vízállásadatait hallgatta, de a Vízjelző Szolgálat az elavult segédletek alapján dolgozott, s kezdetben 90-96 százalékos tetőző vízállást- vagyis alacsonyabb szinten rövidebb idejű tetőzést- prognosztizált. Az előrejelzés módszere egyébként az osztrákoknál is gondot okozott. A helyi vízügyi védelmi szervezet sikerrel lett úrrá az árvízi küzdelem első nehézségein, s túlzott önbizalommal védekezett az árvíz rövidesen várt tetőzési időpontjáig. Mikor azonban a várt tetőzés nem következett be, s tovább emelkedett a folyó vízszintje, a helyzet válságossá, a vezetés pedig bizonytalanná vált. Az 1954. július 15-16-iki ásványrárói gátszakadások után a védekezést Győr városára, illetve a révfalui régi, gyenge körgát megerősítésére összpontosították. Hiába volt azonban minden erőfeszítésjúlius 20-án hajnalban, talajtörés következtében itt is átszakadt a gát, és a négy nappal korábban kiürített házakat csaknem két méteres víz borította el. Ennek állítottak emléket még abban az évben. Az építészeti kompozíció három lépcsőfokkal emelkedik a parkosított térsík fölé. Egy négyzetes vízmedencében az árvíz tényét egy fekvő téglatest formájú, alacsony visszaugró lábazaton álló fehér mészkőtömb örökíti meg. A vízmedence alacsony, de széles műkő szegélyét magas, álló téglatest alakú, szalagkerettel tagolt kőoszlop töri meg, amely felhívja az arra járók figyelmét az emlékműre. A kőoszlop felső homlokzatán az első gátszakadások nevezetes dátuma: 1954. VII. 15. A mészkőtömb vékony kőkeretében dombormű látható. A jelenet közepén álló, s az áradó vízből asszonyt és gyereket kimentő férfi visszatekint a pusztulás nyomaira, a vízben álló és összedűlő révfalui házakra, a csónakon menekülő emberekre, míg előtte jobbra megjelennek a romos épületek újjáépítését ábrázoló képek. A fekvő kőtömböt visszaugró kőlap fedi, oldalán a következő felirattal: „A SZIGETKÖZI ÁRVÍZ EMLÉKÉRE”. A kompozíció előtti kisméretű térséget egy-egy, műkő tömbökön álló pad keretezi. Az emlékművet nem szignálta alkotója. Az árvíz utótörténetéhez tartozó fejleménynek tekinthető, hogy hamarosan alapjaiban megreformálták az árvízi előrejelzés szemléletét és módszereit. A vízügyi szolgálatnál már nem lehetett ezután - politikai okokra hivatkozva minimumra szorítani a hidrológiai együttműködést a tőlünk nyugatabbra fekvő dunai országokkal. A szakemberek pedig bebizonyították, hogy nem elegendő, ha csak a már bekövetkezett vízállásokra hivatkoznak az előrejelzések, mert úgy kevés idő marad az előkészületekre. Ezután jóval nagyobb ütemben erősítették a védműveket, és a megelőzésre is nagyobb figyelmet fordítottak. A „Víz világnapján” (március 22-én) az emlékműnél, Győr-Révfaluban, a Hédervári út és a Szövetség utca sarkán minden évben koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak a helyi vízügyi szervezetek, a vízügyi szakközépiskola és az önkormányzat képviselői. Források: Bokodv József: Árvízi emlékek Magyarországon. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2003. Fejér László (szerk.): Vizeink krónikája. Bp., 2001. Serf Egyed-Sik Jenó: Az 1954. júliusi dunai árvízlefolyása és a védekezési munkálatok. Vízügyi Közlemények, 1955. 1-2. füzet. Szászhelyi Pál Sík Jenő: Az árvízvédelem megszervezése. Vízügyi Közlemények, 1955. 1-2. füzet. Szlávik Lajos (szerk.): A Duna és a Tisza szorításában. Bp., 2007. Memorial of the 1954 flood - Györ-Révfalu. Unprecedently violent flood waves have developed on the Alpine tributaries of the River Danube. Upon entering Hungary, the superimposed flood waves have broken at four points the Szigetköz levees, inundating 22 thousand hec-tares and prompting the evacuation of 30 thousand people. The flood memorial was erected the same year. In the wake of the disaster the philosophy and methods of flood forecasting were revised and hydrological co-operation among the Danube riparian countries was strengthened. Denkmal des Hochwassers 1954 - Győr. Im Juli 1954 kam es zu beispiellos heftigen Flutwellen an den alpinen Nebenflüssen der Donau. Auf ungarischem Gebiet führte die Flutwelle in Szigetköz an vier Stellen zu einem Deichbruch, insgesamt 22 tausend Hektar Bodenfläche wurde überschwemmt und 30 Tausend Einwohner mussten evakuiert werden. Der Deich brach auch bei Györ-Révfalu ein, und die früher evakuierten Häuser wurden von einer fast 2 m hohen Flutwelle überschwemmt. Diesem Ereignis wurde noch im selben Jahr ein Denkmal gewidmet. Zur Nachgeschichte des Hochwassers gehört auch, dass anschließend die Betrachtungsweise und die Methoden der Hochwasservorhersage von Grund auf reformiert wurden und im Bereich Hydrologie die Kooperation mit den Donaulän- dem verstärkt wurde. 8. 27
