Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Kapus híd és vízmérce - Gyula
A honfoglaló magyarság gazdaságilag jól hasznosítható tájon kívánt letelepedni. Az ősi nemzetségi, törzsi telephelyekről általában „kétparti” kiválasztás alapján döntöttek. A halászatra és hajózásra is alkalmas folyó nemhogy elválasztotta, inkább összekötötte a településeket. Gyula városa is ennek köszönheti létét, a Fehér-Körös két partján. A mai kőhíd helyén, a török uralom (1566- 1695) idején hol felégették a hidat a megszállók, hol pedig új feljárót építettek a vízfolyás felett. Evlia Cselebi török utazó 1660-64 között föl- jegyzett emlékirataiban, a részletes gyulai városleírásban az szerepel, hogy kapu állt a Fehér-Körös gyulai hídjának elején, s száz lépésnyi széles fahídon lehetett bejutni a külső városból a középsőbe - innen ered a híd elnevezése. A későbbi árvizek miatt - a vásárokra, a sószállításokra és postaszolgálatra való tekintettel - sokszor ki kellett javítani a károkat, majd új hidat építeni. De a neve még akkor is „Kapus-híd” maradt, amikor már rég nem volt rajta kapu. A ma is álló hidat 1815-16 között építették; a harminc méter hosszú, 2 x 12 méteres nyílású kőhíd 1817 óta szolgálja a várost. A felépítéséhez szükséges, mintegy száz köböl terméskövet a Zarándi-hegység déli oldalán lévő, Arad-megyci, milovai kőbányából szerezték be. Az ívekhez szükséges köveket Printz József radnai kőfaragó faragta. A mederbe épült, fél öl vastagságú pillérre a menyházai vashámorban készítették el a „tolongó” (zajló) jég szétzúzását szolgáló háromszögletű vasat. Egy köböl kő szállításához húsz székéire volt szükség. Összesen tehát mintegy kétezer szekérrel tudták Gyulára vinni a köveket. A szekerek útja - a kőbányáig, majd vissza - 3-5 napot vett igénybe. A város forgalmas közúti hídja 191 éven át, egészen 2007-ig, jelentős közlekedési útvonal része volt. A hidat többször például 1894-, 1932-, 1986- és 2007-ben - átalakították. A legutóbbi rekonstrukció során „sétáló híddá” változott, melyen a gyalogos és kerékpáros forgalom egyszerre haladhat. Eredeti feladatát azonban - a város két részének összekötését - ma is betölti. A híd pillérén lévő emléktábla felirata; KAPUS HÍD. ÉPÜLT 1816-BAN A FEHÉR-KÖRÖS MEDRE FÖLÉ. 12 MÉTERES TÉGLABOLTOZATÚ NYÍLÁSAI HAZÁNK RÉGI HÍDJAI KÖZÖTT A LEGNAGYOBBAK. HÜVELYK BEOSZTÁSÚ VÍZMÉRCÉJÉT A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN TELEPÍTETTÉK. HELYREÁLLÍTOTTA A KÖRÖS-VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG A MAGYAR VÍZRAJZI SZOLGÁLAT CENTENÁRIUMA ALKALMÁBÓL 1986-BAN. A híd mederben lévő, ék alakban kihegyesedő pillérjére láb-hüvelyk beosztású vízmércét helyeztek, az árvízvédelmi munkák megtervezéséhez szükséges vízállások észlelésére. Ez ma az ország legrégibb megmaradt vízmércéje. Minden bizonnyal Schmidt György inzsellér (mérnök) helyezte el a vízmércét. Ebben az időben a vízszint meghatározásra szolgáló hosszmértékegység az alábbi volt: 1 láb = 31,6 cm, a hüvelyk, a láb tizenketted része; 1 hüvelyk = 2,63 cm; 1 vonal a hüvelyk tizenketted része; 1 vonal = 0,22 cm. A hídépítés, illetve a vízmérce elhelyezése után 1830-ban, 1844-ben és 1849-ben nagyobb árvizek vonultak le a Fehér-Körösön. A legnagyobb árvíz az 1855. évi kora tavaszi volt, amikor Gyulán több mint 600 lakóház dőlt össze. (Erről az árvízről a tűsgát-emlékhely, valamint az Elővízcsatorna torkolati zsilip kapcsán külön is szólunk.) 1855-ben 13' - 2" - 8"' (13 láb - 2 hüvelyk - 8 vonal) volt a vízállás. Ez a hosszmérték 1872-ig volt érvényben. A Fehér-Körös 1855. évi árhullámának gyulai tetőző vízállása - átszámítva - 418 cm-nek felel meg. A Gyula-Békési Nagycsatorna megépítésével a vízmérce „befejezte feladatait”. Ezt követően a városon kívül, a Sarkad felé vezető közúti hídnál mérték - és mérik, mind a mai napig - a Fehér-Körös gyulai vízállásait. Források: Gőg Imre: 170 éves hídon. Az ország legrégibb vízmércéje. Magyar vízgazdálkodás, 1987. 1. sz. Gőg Imre: A vízmércék magassági rendszerének kialakulása a Körösök völgyében. Vízügyi Közlemények, 1988. 2. füzet. Fejér László-Lászlójfy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945). VTF 13. sz. Bp„ 1986. Gated bridge and river gauge - Gyula. The Turkish traveller Evlia Tshelebi has described in his travelogues of 1660-64 a bridge across the Fehér Körös River which had existed at the same site for centuries. The town was accessible over a gate at the entrance to the 100 paces long timber bridge. The 30 m long stone bridge of two 12 m long spans was completed in 1817. But for its “gated” name, it was altered repeatedly. At the pointed edge of the central pier a staff gage, the oldest one in Flungary, was mounted in 1820. Brücke mit Tor und Pegelmesser - Gyula. An dieser Stelle stand schon seit Jahrhunderten eine Brücke. Laut den zwischen 1660-64 entstandenen Memoiren des türkischen Reisenden Ewlia Tschelebi konnte man die Stadt an der Weißen Körös über eine hundert Schritte breite Brücke erreichen, wobei man am Brückenkopf ein Tor passierte. Die 30 m lange Steinbrücke mit 2 x 12 m Öffnungen steht seit 1817. Sie wurde mehrmals umgebaut, hat ihren Namen aber stets bewahrt. An dem im Flussbett befindlichen keilförmigen Pfeiler wurde um 1820 ein Pegelmesser angebracht, der heute der älteste erhalten gebliebene Pegelmesser des Landes ist. 227
