Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Gyula város első kútja
Gyula város a magyar Alföld délkeleti részén, közvetlenül a román határ mellett, a Fehér-Körös partján terül cl. Fontos nemzetközi határátkelőhely. Evlia Cselebi, török utazó a kanyargó Körös-meder láttán Velencéhez hasonlította Gyulát az 1660- 64-es években, amikor arra járt. A vizek ma is meghatározóak a város életében; bel- és külterületén több tó, illetve csatorna található. Gyula várát 1566-tól 1695-ig megszállva tartották a törökök. Kiűzésésük után, 1715-ben alakult újjá Békés vármegye, amelynek 1950-ig Gyula volt a székhelye. A 19. század második felében - az ipar fejlődése és a lakosság számának növekedése miatt - fontossá vált egészséges ivóvízről gondoskodni; a Körösök és az ásott kutak vize ugyanis gyakran fertőző volt. Gyula város képviselő-testülete 1890. augusztus 25-én artézi kút fúrásáról határozott, és bizottságot hozott létre a kút helyének kiválasztására. Közben egy másik megyei bizottság azt vizsgálta, mi az oka a „nagy halandóságnak”. Megállapították, hogy a Körösök vize - az évenként többszöri áradások miatt - rosszízű és ártalmas. A kutak vize sem esett sokkal kedvezőbb elbírálás alá, mivel nem voltak elég mélyek és kellően védettek a külső áramlással érkező, kártékony anyagokkal szemben. Oláh György és társai indítványára a képviselőtestület artézi kút fúrásáról döntött, s az ügy előkészítésére dr. Kovács István elnöklete alatt - bizottságot jelölt ki. Még vizsgálódtak a szakemberek, amikor a képviselőtestület 1893. január 16-án megtárgyalta a honvédelmi miniszter rendeletét, mely szerint a József főherceg-laktanya után csak oly feltétellel biztosítja a városnak járó, a kincstár által megállapított 3839 forint 85 krajcár évi bérösszeget, ha a város elegendő mennyiségű, jó ivóvízzel látja el a laktanyát. így most már két artézi kutat kellett fúratni. 1893. február 11-én érkezett Gyulára Halaváts Gyula (1853-1926) geológus, aki - Újfalussy Gyula városi mérnök kalauzolása mellett megtekintette a vármegyeháza előtti sétateret és az új laktanya előtti területet, ahol a két fúrást tervezték. 1893. május 16-án a képviselőtestület jóváhagyta azt a szerződést, amely szerint Czoll Demeter hódmezővásárhelyi kútfúró elvállalta, hogy - egyenként 7500 forintért - megfúrja a két kutat. A megyeház előtti sétatéren július 5-én kezdték meg a fúrást, s augusztus 5-én este 9 órakor 304,4 méter mélységben bő vízre találtak. Az első napok mérése szerint a kút percenként 214 liter vizet adott. A kút medencéjének készítését ugyancsak Czoll Demeterre bízta a város, 1300 forintért. O készítette az első, négyszög alakú kútházat is, amely a 20-as évek végére elhasználódott. A mai díszkút Heilinger Antal építőmester tervei szerint készült 1927-ben. Gyula központjában, a mai Petőfi-téren lévő kút jó minőségű vizével évtizedeken keresztül a város lakosságát szolgálta. Vize az 1978. évi („békési“) földrengéskor elzáródott. A város lakói azonban megőrizték elődeik alkotását és víz nélkül maradt kutat az 1985-90 közötti felújítást követően a város ivóvízhálózatára kötötték. Azóta nem a saját vizét szolgáltatja, hanem ivó- és díszkútként működik. Egyébként Gyula és környéke természeti szépségekben, látnivalókban és programlehetőségekben is bővelkedik. Itt található például Közép- Európa egyetlen épen maradt téglavára. Nemzetközileg is elismert a termálvizes Gyulai Várfürdő. A városba látogatók több mint tíz múzeumot, kiállítást tekinthetnek meg. A város múltjából ad ízelítőt az 1840-ben alapított, ma is működő Százéves cukrászda, a szomszédságában lévő Ladics- ház (a polgári életmód-történeti kiállítás), a Kohán-képtár, a Dürer Múzeum és az Erkel Ferenc szülőházában berendezett kiállítás. A várost az Élővíz-csatorna, a hajdani Fehér-Körös medre szeli keresztül. A belvárosban - az Élővíz-csatornán, illetve a Gyulai Vár melletti tavon - csóna- kázási lehetőség várja az odalátogatókat. Források: GógImre: Százéves az első gyulai artézi kút. Gyulai Hírlap, 1993. február 5. Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. The first well in Gyula Town. Neither the water obtained from the Körös Rivers, nor that pumped from dug wells was wholesome. The community council had therefore passed a decision in favour of a deep well on the 25th of August, 1890, Drilling work started on the promenade in front of the county hall on the 5th of July, 1983, and on the 5th of August, at nine o’clock in the evening a rich aquifer was struck at 304.4 m depth. The first measurements have shown a safe yield rate of 214 litres per minute. The well has contributed for two decades to the sources of the town waterworks and serves presently as an ornamental public drinking fountain. Der erste Brunnen der Stadt Gyula. In Gyula war das Wasser der Körös-Flüsse und der mit Erdaushub errichteten Brunnen ungesund. Von der Vertretungskörperschaft der Stadt wurde daher am 25. August 1890 die Bohrung eines artesischen Brunnens beschlossen. Auf der Promenade vor dem Komitatshaus wurde am 5. Juli 1893 mit der Bohrung begonnen und am Abend des 5. August um 21.00 Uhr fand man in einer Tiefe von 304,4 m ein reiches Wasservorkommen. Laut den Messungen der ersten Tage lieferte der Brunnen 214 Liter Wasser pro Minute. Der Brunnen diente Jahrzehnte lang der Wasserversorgung der Stadt, heute funktioniert er nunmehr als Trink- und Zierbrunnen. N: 21” 16' 31" (21.28°) E 46° 38'47" (46.65°) 106. 223
