Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Élővíz-csatorna torkolati zsilip és szivattyútelepek - Békés
A 19. században végrehajtott vízrendezési munkálatok előtt Gyula és Békés városokon keresztül folyt a Fehér-Körös. A csabaiak, annak érdekében, hogy városukban is legyen vízfolyás, 1777-ben megépítették a Veszély, Csaba, Sikony közti malomcsatomát. Az első szabályozási tervek szerint Gyulán egyesült volna a Fehér- és Fekete-Körös, s ott lett volna a hajózható Kettős-Körös felső vége. 1855-ben azonban a Körösökön levonult hatalmas árhullám csaknem teljesen elpusztította Gyulát. 1856-58-ban - Gyula, Csaba, Bodok, Békés és Gyulavári lakosainak közmunkájával - megépítették a Gyula-Békési-nagycsa- tomát (a mai Kettős-Körös felső szakaszát), ezzel azonban kizárták az élővizet Gyuláról, Csabáról és Békésről. Először a Csohos és Gyula között 1860- ban megépített Péli Élővíz-csatornán (a Beszédes-féle József nádor malomcsatoma folytatásán) keresztül biztosították a frissvíz-ellátást. Ez a megoldás azonban sem a fogyasztói igényeket, sem az árvízvédelmi szempontokat nem elégítette ki teljes mértékben. Csak az 1896-ban megépített gyulai duzzasztómű (a Poirée-kcretcs tüsgát, amelyet külön is bemutatunk) tette lehetővé, hogy közvetlenül a Fehér-Körösből elégítsék ki az Élővíz-csatoma-menti vízigényeket, a fővédvonalba épített tápzsilipen keresztül. Mindezzel összefüggésben szükség mutatkozott az Élővízcsatorna és a töltésekkel határolt Kettős-Körös találkozásánál egy ár- és belvízvédelmi célokat szolgáló, torkolati gravitációs zsilip, továbbá a belvíz átemelésére alkalmas szivattyútelep megépítésére is. A torkolati zsilip 1885-86-ban épült meg a csatorna torkolatában, a Kettős-Körös 19+378 km szelvényében. Eredetileg fogaslétrás, kézi működtetésű, acéltáblás elzáró szerkezet készült, egy 2,8 méter szélességű, tégla-falazatú boltíves nyílással. Ennek kellett szabályozni az Élővíz-csatornából érkező vizek továbbítását a Kettős-Körösbe, egyúttal biztonságosan kizárni az árhullámokat. Állékonysági problémák miatt 1902-ben és 1910-ben meg kellett erősíteni a műtárgyat. Az árvízvédelmi kettős elzá- rási biztonság érdekében 1930-ban ellennyomó zsilipet építettek az Élővíz-csatorna 0+050 km szelvényében, két db 1100 mm átmérőjű nyílásmérettel. A csőátereszek mindkét végére egy-egy fogaslétrás kézi működtetésű acéltáblás elzáró szerkezetet illesztettek, melyek a mai napig változatlan formában működnek. A torkolati zsilipet 1984-ben átépítették. Az utóbb Békés I. elnevezésű szivattyútelepet 1900-ban építették a Kettős-Körös 19+659 km szelvényében, az Élővíz-csatorna tápcsatornájának torkolatában. Az eredetileg gőzüzemű szivattyútelepre két db 2,25 m3/s teljesítményű, a Budapesti Szivattyú és Gépgyár Rt. által gyártott, vízszintes tengelyű centrifugál szivattyút, a meghajtására szolgáló gőzgépet, valamint Cornwall kazánt építettek be. Az átemelt víz a töltésbe épített két db 1200 mm átmérőjű nyomócsövön keresztüljut cl a Kettős-Körösbe. A meghajtó gép teljesítménye percenkénti 123 fordulat mellett 210 lóerő; az emelési magasság: 3,6 méter. A szenet a szabadban tárolták. A szivattyútelep gépészeti berendezése, épülete és a mellette álló téglakémény eredeti állapotában megmaradt. A telep az 1950-es évekig üzemelt. 1957-ben építették meg a Békés II. szivattyútelepet, amely 11,0 mVs-es teljesítményével és elsősorban korszerű elektromos meghajtásával lehetővé tette a gőzüzemű telep kiváltását. A Békés I. telep azóta ipari műemlék, bár műszaki állapota jelentősen romlott. Utolsó üzemeléséről 1983-ban Vaskor címmel dokumentum- és játékfilm készült, Szijj Miklós rendezésében. A film érdekessége, hogy a vízügyi igazgatóság gépészei korhű öltözékben szerepelnek benne. A létesítmények Békésről a Vésztő felé vezető úton közelíthetők meg. A Kettős-Körösön átvezető híd előtt balra kell fordulni a szilárd burkolatú árvédelmi töltésen. A létesítmények kezelője a gyulai székhelyű Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖRKÖVIZIG). Források: Galbáts Zoltán: Az Élővíz-csatorna tápzsilip rekonstrukciója. Vízügyi Közlemények, 1997. 3. füzei. Józsu István: A hazai belvízvédelem muzeális szivattyúi. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2008. Az Élővíz-csatorna vízjogi üzemeltetési engedélyezési terve. KÖRKÖVIZIG, Gyula, 2005. Tailgate and pumping stations on the Élővíz Canal - Békés. The tailgate was built in the years 1885-86 to enable controlled release of the flow from the Élővíz Canal to the Kettős-Körös River and to exclude safely the river floods. The Békés I. pumping station was built in 1900 and operated to the mid-fifties. The mechanical equipment, the building and the brickwork stack have been preserved in their original condition and declared an historic monument. The documentary and feature film made on the last operation in 1983 has been given the title Iron Age. It is of interest to note that the operators presently employed by the water authority were the actors in original dresses. ■ Élővíz-Kanal: Mündungsschleuse und Pumpenanlagen - Békés. Die Mündungsschleuse wurde 1885-86 errichtet, ihre Aufgabe besteht im geregelten Durchlass des aus dem Élővíz-Kanal kommenden Wassers in die Zweier-Körös beziehungsweise in der sicheren Verhinderung des Eindringens der Flutwellen. Die Pumpenanlage Békés I war nach ihrer Errichtung im Jahre 1900 bis zur den 1950er Jahren im Betrieb. Die maschinenbauliche Einrichtung, das Gebäude und der Ziegelschomstein sind in ihrem Originalzustand erhalten geblieben; die Anlage ist heute ein Industriedenkmal. Über den letzten Betrieb der Anlage im Jahre 1983 wurde ein Dokumentär- und Spielfilm unter dem Titel „Eisenzeit” gedreht. Der Film ist auch insofern interessant, als darin die Mechaniker der Direktion für Wasserwirtschaft, nach der damaligen Zeit gekleidet, zu sehen sind. 104. 2I9
