Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Bundás kút – Jászberény
Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Zagyva két partján terül el Jászberény, a térség történetileg kialakult közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. Jelenleg 27 ezren laknak itt - kevesebben, mint 1910-ben, amikor 29 ezer lakosa volt a településnek. A 19. század végén, a gazdasági fejlődés és a lakosság lélekszámának növekedése megkövetelte az egészséges ivóvíz biztosítását a városban. Egész Európában nem fúrtak olyan gyors ütemben és olyan számban artézi kutakat, mint a magyar Alföldön, ahol az egészséges vízellátásra fokozottan szükség volt, mert a lakosság régtől fogva, szinte évenként különböző járványoktól szenvedett, a fertőzött víz miatt. Jászberény első artézi kútjai Pintér Mihály helyettes polgármester végrendeletében felajánlott adományból készültek el. A 20. század elejére már elég ivóvize volt az itt élőknek, de az örökhagyó eredeti kívánsága - egy „örökéletü” facsöves kút lefú- rása a főtéren - még mindig nem teljesült. 1906-ban végre árlejtést hirdetett rá a város vezetése, majd a munkát LefÉber Ágoston vállalkozónak ítélte oda. 1908. szeptemberének elején 300 méter mélyről percenként 230 liter vízmennyiség tört fel, ezért LefÉber azt az utasítást kapta megbízóitól, hogy 315,8 méterig fúrjon tovább, majd végezzen csőhasítást és mosatást. A víz nehezen tisztult le, ezért az artézi kút bizottság - Dömötör Zsigmond mérnök tanácsára két köbméter kavicsot szóra- tott a kútba. A művelet hatására felére csökkent a vízhozam. De még ennél is nagyobb bajt okozott, hogy a kiszedésére tett kísérlet közben a vörös- fenyő-béléscső falvastagsága 25 milliméterről 13 milliméterre csökkent. A kutat végül a terepszint feletti 1,7 méteres vízszint mellett, percenként 150 literes vízhozammal vették át. A 19. század végén, a 20. század elején az alföldi városok artézi kútfúrásainak utolsó munkafázisa a díszkútfej megépítése volt. Az építtető városok előkelőségei a kútfej díszességével, az építmény költséges megoldásaival saját gazdagságukat, korlátot nem ismerő lehetőségeiket kívánták az egyszerűbb emberek, de még inkább a más városból érkezők tudomására hozni. így volt ez Jászberényben is. Amint elkészült a kút, megindult a vita a díszkútfej szoboralakjáról. Az elsőként felkért Körmendi Frim Jenő (1886-1959) budapesti szobrász- művész Lehel vezér piszkei márványból készített lovasszobrát képzelte a talapzatra. 1910-ben azonban lemondott a munkáról, így azt Jankovits Gyula (1865-1932) szobrászművésznek ítélték oda. Jankovits az Iparrajziskolában és az Iparművészeti Iskolában végezte tanulmányait, majd Bécsben volt ösztöndíjas, illetve Münchenben dolgozott. 1894-től főként emlékműveket és épiilctplasztikai munkákat készített naturális, de lendületes stílusban. 1912 tavaszára el is készült a szoborral, amelyet Benedek László városi juhászról mintázott. A lakosság csalódottan vette tudomásul a tényt - a legtöbben a város jótevőjét, Pintér Mihályt kívánták volna megörökíttettni , de „Laci bátyánk” nagyon hálás volt az ötletért. Azt azért ő is helytelenítette, hogy „...hajlított csutoráját hosszát szárát pipát adtak a szájába és nálánál kisebb, még hozzá nem is kampós botot a kezébe, holott tapasztalatból tudjuk, hogy rendszeresen hosszabb a juhász botja, mint ö maga." Az építmény, melyet az Alföld egyik legszebb díszkútfejének tartanak, ma a város főterének délkeleti szélén áll, közvetlenül az országos főút mellett. Kútja régesrég elöregedett, vizet természetesen nem ad már, ezért a városi vízhálózatra kötötték, és így városszépítő-díszítő funkciója továbbra is megmaradt. Források: Barabás Imre: Jászberény, Budás kút. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2008. Csath Béla: Az európai és magyarországi vízkutatás és kútfúrás története. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2007. Magyar Nagylexikon. Bp., 2000. The „shaggy“ well of Jászberény. The 316 m deep artesian well drilled on the main square of Jászberény town in 1908 has yielded wholesome water at the rate of 150 litres per minute. The issue of the artistic well head has triggered a debate among the council members. Upon his resignation the sculptor Gyula Jankovits has modelled a statue after the towns’ shepherd in his wide sheepskin cloak and created a well head claimed to be the most beautiful in the Great Plains Region. The well has deteriorated and run dry long ago, leaving the head behind as a decorative feature of the townscape. „Bundás“-Brunnen - Jászberény. In Jászberény, am Hauptplatz der Stadt wurde 1908 ein 316 m tiefer artesischer Brunnen gebohrt, dessen Wasserertrag 150 Liter/Minute betrug. Nach der Fertigstellung des Brunnens entfaltete sich eine Diskussion um die Statuengestalt des Zierbrunnenkopfs. Der Bildhauer Gyula Jankovits bediente sich des städtischen Schafhirten als Muster für die Statue. Das Bauwerk wird für einen der schönsten Zierbrunnenköpfe der ungarischen Tiefebene gehalten. Der Brunnen selbst ist veraltert und liefert daher seit langem kein Wasser mehr, deshalb ist heutzutage nur seine die Stadt verschönernde Zierfunktion erhalten geblieben. I89
