Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Történelmi vízimalmok – Tata
A középkorban az állati és az emberi energia- forrás mellett leggyakrabban a folyóvizek energiáját használták fel a fizikai munka könnyítésére. Ma már alig hihető, de például az 1830-as években, csak a pest-budai Duna-szakaszon ötvennél is több hajómalom működött, noha napjainkra hírmondó sem maradt belőlük. Valamivel jobban jártak a patakok mellé telepített vízimalmok, amelyek - amennyiben túlélték a 20. századot - turistalátványosságként az idegenforgalmi vendéglátást szolgálják. Nincs ez másképp Tatán sem, ahol számtalan forrás, tó - és ezek lefolyása - tartozott az Altal- ér táplálta Öreg-tóhoz. Az elmúlt évszázadokban tucatnyi vízimalom épült a langyos vizű források levezető csatornája: a Malom-patak mellett. A 14. század végén, Mátyás király uralkodása idején, a történetíró Bonfini szerint: „A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. Ezek a várhoz tartoznak, háborúban sem szakíthatok el tőle." A török hódoltság végére a gyakori harci cselekmények miatt csaknem valamennyi elpusztult, de a 18. században újraépítették, illetve helyreállították őket. Az 1740-es évek végén, Mikoviny Sámuel (1700-1750) tervei alapján rendezték a Tata és a Duna közötti mocsaras területet, az Altal-ér ma is működő vízrendszerét. Ennek tudható be, hogy - míg 1727-ben hét malom 21 kereke őrölt ezen a vidéken, az 1830-as évek elején már 15 működő malmot tüntettek fel egy korabeli térképen. 1950-es években - az államosítás, a fokozott villamosítás, valamint a tatabányai szénbányászat érdekében 1950-90 között folyamatosan növekvő karsztvíz-kiemelés következtében - a források hozama fokozatosan csökkent, majd teljesen elapadt, s emiatt le kellett állítani a vízimalmok működését. Napjainkban nyolc olyan malomépület áll a Malom-patakon, amely az 1930-as években még működött. Ilyen például az Angol-kertben, a Pálmaház közelében a felújításra szoruló Jenő- malom (ezt az ötvenes évek táján elapadt Pokolforrás vize hajtotta), továbbá a Pokol- és az 1961- ben kiapadt Tükör-forrás, valamint a Cseke-tó árapasztójának összefolyó vize által működtetett Sándor-malom, amely - felújítása és átépítése után ma szállodaként üzemel az Erzsébet királyné téren. Az említett összefolyásra telepített Miklós- malom (Ady u. 26.) is Fellner Jakabnak köszönhette 1760. körüli újjászületését. Ez a két világháború között még lisztet őrölt; megszüntetésének időpontja - az államosítások és az Angolkerti források kiapadása következtében - az 1960-as évek elejére tehető. Teljes felújításának terve elkészült, de kivitelezése mindmáig várat magára. A Nepomucenus-malom (Alkotmány u. 1.) Nepomuki Szent János faszobráról kapta a nevét, mely a homlokzat szemöldökpárkánnyal koronázott íves fülkéjében áll. A szájhagyomány szerint Gödör- vagy Völgyi-malomnak is nevezték, mert nagyon mélyen volt az udvara, s csak két pár ló összefogásával tudták felhúzatni megrakott szekereket az útra. Átalakítása után itt nyitották meg 1983. december 18-án a Német Nemzetiségi Múzeum állandó kiállítását. Tata híres műemléke, a Cifra-malom (képünkön), melynek első említése 1587-re tehető, az Öreg-tó középső zsilipjénél épült (Bartók B. u. 3.). Egyedül ez vészelte át a török háborúkat, s egészen 1968-ig őröltek benne. Az évszázadok folyamán többször felújították, 1753-ban pedig - F ellner tervei alapján - barokk stílusúvá építették át. Amikor a Nagy-tó vize már nem tette lehetővé gazdaságos működését, turbinát szereltek fel a vízikerék helyett, azaz villanyerő-meghajtást alkalmaztak a malomban. Ma üresen áll az épület, folyamatosan dacolva az idő viszontagságaival. Historical water mills in Tata. The Old Lake at Tata was fed by the Által stream, the recipient of a number of spring discharges and lake spillovers. Documents from past centuries record dozens of water mills on the Millrace which carried the the of thermal springs. Seven mills with 21 wheels have ground flour in 1727, the number of operating mills having grown to 15 by the early 1830's. The Millrace flows presently past eight mill buildings which have operated in the 1930’s, including the famous technical monument of the town, the “Cifra Mill” first mentioned in 1587 and closed down as late as 1986. Historische Wassermühlen in Tata, der „Stadt der Gewässer”. In Tata gehörten zahlreiche Quellen, Teiche - und deren Abflüsse - zum Alten See, dessen Wassernachschub durch das Által-ér (Által Rinnsal) gesichert wurde. In den vergangenen Jahrhunderten wurden dutzendweise Wassermühlen am Ablasskanal der Quellen mit lauwarmem Wasser, am Malom-Bach (Mühlbach) errichtet. Im Jahre 1727 haben hier 21 Räder von sieben Mühlen Getreide gemahlen, und am Anfang der 1830er Jahre wurden hier bereits 15 Mühlen betrieben. Heutzutage stehen acht Mühlengebäude am Malom-Bach, die in den 1930er Jahren noch in Betrieb waren, unter ihnen das berühmte Baudenkmal der Stadt, die Cifra- Mühle, die erstmals 1587 erwähnt wurde und bis 1968 in Betrieb war. Források: Körmendi Géza: A tatai vízimalmok. Körmendi Géza: Tata, a vizek és a www.sulinet.hu/eletestudomany www.mek.hu/index
