Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Öreg-tó – Tata
Helyén már a pleisztocén korban is - források táplálta mocsárvilág terült el. A tó mai medrében és a környéken fakadó sok-sok forrás vize összefolyt a mélyebb részeken, és tóvá terebélyesedett, melyet a környező hegyekből lefolyó erek, patakok is tápláltak. Ekkor még nyílt vízfelületek, nádasok és lápok váltakoztak ezen a tájon. Az Öreg-tó Magyarország egyik legidősebb mesterséges tava, melyet az adott természeti körülmények között, az Által-ér jelenlegi a torkolattól mért 10,558 km szelvény vonalában, a vízivárhoz vezető egykori földút fokozatos emelésével, majd az erre épült völgyzárógát segítségével alakítottak ki. A tó és a hozzá tartozó mocsárrendszer a tatai vár védelmét szolgálta. Zsiumond és Mátyás király uralkodása idején Tata királyi birtok volt: a tatai vár királyi nyaraló, a török időkben pedig végvár. 1727-től ez volt az Esterházy család birtokközpontja. A meglévő árok és tórendszere a 18. században alakult ki; az Öreg-tó 1747-ben nyerte el a jelenlegihez hasonló formáját, amikor Mikoviny Sámuel (1700-1750) mérnök tervei alapján lecsapolták a környék mocsarait. A tó akkori területe a mostaninál nagyobb, mintegy 600 hold (345 ha) volt, a tóparti nádasokkal együtt. Az Estcrházy-uradalom részeként halastóként használták ez a jellege mindmáig megmaradt -, de annak idején vízimalom és vágóhíd is volt a partján. 1946 és 1965 között a Tatai Halgazdaság, illetve annak jogutódja, a Tatai Állami Gazdaság lett a tó kezelője, 1977-ben megyei jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították a tavat, 1989. március 17. óta pedig a Ramsari-egyez- mény védelmét élvezi. Az őszi-tavaszi madárvonulási időszakban több ezer vízimadár - főleg vadlúd, sirály, réce és másfélék - pihen, főleg a sekélyebb vízszintű tavon és a tó közvetlen környezetében. A vízi vadászatot, mely nagyon zavarta a környék nyugalmát, 1993-ban immár végérvényesen - miniszteri rendelet tiltotta meg a tavon és környékén. A Tatai-tó felülete jelenleg 201,5 hektár, térfogata 4,3 millió m3, míg a megengedhető legmagasabb vízszinthez (a tó árvízszintjéhez) tartozó térfogat 5,8 millió m3. Ősszel 2-3 méterrel lejjebb engedik a tó vízszintjét, tavasszal pedig újra feltöltik. Miután a tó klasszikus árapasztó mederrel, illetve műtárggyal nem rendelkezik (ellentétben a völgyzárógátas tározók többségével), az árapasztást - túl a vízszintszabályozáson és a feltöltésen-ürítésen kívül a meglévő öt zsilip biztosítja. Ezek közül legjelentősebb a Vecserei zsilip. Az állami tulajdonú tavat 1965 óta az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉDUKÖVIZIG) kezeli és üzemelteti. A tó elhelyezkedése miatt - tekintve, hogy az Által-ér völgye a sűrűn lakott és erősen iparosodott Tatai-medence része - mind ökológiai, mind a többcélú hasznosítás szempontjából számos vízminőségi és (aszályos időszakban) vízmennyiségi problémával küzd. Miközben a térségben élők száma megsokszorozódott, a régió korábbi nehézipari jellege is átalakult. A tó vízgyűjtőjének kisebb terhelése következtében a vízkészletek is csökkentek. 1950-90 között a jelentős mértékű bányászati karsztvíz kiemelésekkel az Öreg-tavat is táplálták, kiegyenlítve a források elapadásából adódó hiányt. A bányászat - és ezzel együtt a karsztvíz-kiemelés - azonban időközben megszűnt, s föltehetően csak több évtized múlva fakadhatnak föl újra a források. Sajnos, a tó vízkészletét nem befolyásolja jelentősen ez a folyamat. A képen az ún. „Hattyúetető” sziklán N. Kovács Mária 1942-ben elhelyezett Keresztelő Szent János szobra áll, amelyet később eltávolítottak, s csak a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben állítottak vissza korábbi helyére. Források: Körmendi Géza: Történetek Tatáról. Tata, 2006. www.edukovizig.hu www.hu.wikipcdia.org Lake Öreg - Tata. The 230 hectares large lake and the vast marshes surrounding it were created as part of the defences around Tata Castle by damming the Által-ér stream in the Middle Ages. The present moat and lake date back to the 18th century when the marshes in the area were drained in 1747. The lake has been used for fish farming and water mills were built on the outflow. The present surface area is 201.5 hectares at 4.3 million m3 lake volume. Angling, water sports and general recreation are the main uses whenever enough water is available. Alter See - Tata. Der See mit einer Fläche von 230 Hektar ist bereits im Mittelalter durch künstliche Aufstauung des Wassers entstanden. Der See und das hinzu gehörende Moorsystem dienten der Verteidigung der Burg von Tata. Der Graben und das Seesystem bildeten sich im 18. Jahrhundert aus: der Alte See erhielt seine Form, die der heutigen ähnlich ist, im Jahre 1747, als die Moore der Gegend entwässert wurden. Das ausfließende Wasser diente zum Betrieb von Wassermühlen; darüber hinaus wurde er auch als Fischteich nutzbar gemacht. Die Seefläche beträgt derzeit 201,5 Hektar bei einem Volumen von 4,3 Millionen m3. Heute wird der See, der ein erhebliches Wasserdefizit aufweist, vor allem für Fischerei, Sport und Erholung genutzt. 2. N 18° 19' 18" (18.32°) E 47° 38' 59" (47.65°) 15