Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Csevice-forrás és palackozó – Parádsasvár
A parádi völgy nyugati végén, a Széchenyi- hegyből fakad a két „Csevice” forrás, melynek hozamát „Parádi víz” néven ismerik a fogyasztók. Parádsasvár ezeknek a forrásoknak, valamint az ORCZY-esalád által építtetett - és még ma is üzemelő - üveghutának köszönheti hírnevét. 1905-ig a gyár kizárólag gyógyszeres üvegeket és a parádi ásványvíz forgalomba hozatalához szükséges palackokat gyártott. A parádi „Csevice” források vize, amely ma Parádi gyógyvíz és Parádi ásványvíz néven kerül forgalomba, a 18. században vált ismertté. Szláv eredetű, összefoglaló jellegű nevük szénsavas forrásvizet jelent. Amint az a gyógyvizekkel gyakran megesik, a parádi vizet is hamarább találták meg az állatok, mint az emberek. A nyájaikat legeltető pásztorok észrevették, hogy állataik, akármilyen szomjasak is, otthagyják a mezőkön fakadó forrásokat, s mindig egy-két megszokott forráshoz sietnek. Később maguk a pásztorok is megkóstolták ezt a vizet, és lassanként elterjedt a csevice híre. Elég későn szerzett tudomást a magyar tudományos világ a parádi gyógyvizekről. A neves töldrajz- és történettudós, Bél Mátyás (1684-1749) 1735-ben megjelentetett Notitia Hungáriáé... című munkájában ugyan már említést tesz a parádsasvári kénes savanyúvizről de a parádi vizek gyógyhatását tulajdonképpen 1763-ban fedezték föl, amikor Marki iot Ferenc (1718-1796), Heves megye tiszti orvosa részletes leírást közölt róluk. Elsőként Kitaibel Pál végezte el, 1798-ban, a parádsasvári csevice-források vizeinek vegyélemzését. Kiderült: a parádi kénhidrogénes savanyúvíz vulkáni utóhatások terméke. A parádi kénes gyógyvíz a Csevice I. forrásból származik. 1827-ben ivócsamokot építettek a forrás fölé, s fürdőházat létesítettek a szomszédságában. 1881-ben lebontották a régi fürdőépületet, s helyébe - egy hatalmas park közepén - reneszánsz stílusú kastélyt terveztetett Ybl Miklóssal a Károlyi- család. 1892-ben szintén Ybl Miklós elgondolásai alapján építették fel a pagodaszerü, színes majolikával fedett ivócsamokot, amelyet átmenetileg palackozó üzemmé alakítottak át. A 19. század közepétől gr. Károlyi György bérelte az üveghutát, így aztán a parádi csevice is az üveggyárban készült palackokban jutott el az ország és világ részeibe. A kék címkés Parádi kénes gyógyvizet több mint kétszáz éve különféle emésztőszervi megbetegedések kezelésére használják. A 19. sz. végén, a Vadakorma patak szabályozásakor, Prihoda főkertész -a dinamittal végrehajtott robbantás során - cseviceforrást talált a Károlyi kastély mellett, a kastély udvarán. A víz fizikai és kémiai tulajdonságai megegyeztek a Csevice I. forráséval. Papp Károly (1873-1963) geológus professzor tovább ásatott, majd fúrással próbálkozott ugyanezen a helyen. (Ez a forrás kapta később a Csevice II. nevet: az 1903-ban kiképzett kút ugyanis a Károlyi birtok tartozéka volt, s feltehetően csak időszakonként, helyi fogyasztásra használták a vizét.) A II. világháború után - a Csevice I. forrásból származó gyógyvíz forgalmának növelése érdekében elhatározták, hogy palackozva árusítják a Csevice II. forrás vizét is. A termelést - ugyancsak Parádi gyógyvíz néven 1957-ben kezdték meg, annak ellenére, hogy egy korábbi szakvélemény szerint a víz vegyi összetétele az üzemeltetés során „megváltozik és különleges kénes jellegét elveszíti”. Az üzemeltető vállalat végül 1969-ben - a minőségi kifogások miatt úgy döntött, hogy 1970-től szénsavval dúsított Parádi ásványvízként palackozza a forrás vizét - ez a zöld címkés Parádi víz. A parádi vizeket napjainkban az ELPAK Zrt. tulajdonában lévő üzem palackozza. Források: Bagoly Lajos: A parádsasvári források hidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1961. 2. sz. Dobos Irma: Ásványvízkutatás és -feltárás Parádsasváron. Hidrológiai Tájékoztató, 1984. l.sz. Dobos Irma: A parádsasvári ásványvízkutatás. Ásványvíz, üdítőital, gyümölcslé, 2008. 3. sz. Dobos Irma: A parádi ásványvíz, www.paradsasvar.hu Pergéné Kiss Edina: A parádi csevicék 200 éve és napjainkban. Ásványvíz, üdítőital, gyümölcslé, 2001. 2. sz. “Csevice” springs - Parádsasvár. “Csevice” - a name of Slavic origin - means a carbon dioxide containing spring water. At the western end of the Párád Valley, on the slope of the Széche- ny Hill emerges the Csevice spring, which yields water containing sulphur- and carbon dioxide of post-volcanic origin, and the fame of which started spreading in the 18th century. A dome was erected above the spring and a bath-house was built next to it in 1827. An additional spring was detected towards the end of the 19th century. The water was bottled and marketed under the name “Párád water”. The sulphurous medicinal water has been used for over two centuries to cure a number of digestive tract complaints. ■ Csevice-Quellen - Parádsasvár. Am westlichen Ende des Parád-Tals quillt aus dem Széchenyi- Berg die „Csevice’-Quelle hervor; das Schwefelwasserstoff enthaltende Sauerwasser ist ein Produkt nachträglicher seismischer Wirkungen; es wurde im 18. Jahrhundert bekannt. Der Name ist slawischen Ursprungs und bedeutet kohlensäurehaltiges Quellwasser. Im Jahre 1827 wurde an der Quelle eine Trinkhalle erbaut und in der Nachbarschaft ein Badehaus errichtet. Am Ende des 19. Jahrhunderts wurde eine weitere Quelle erschlossen. Das Wasser der Quellen wird in Flaschen abgefüllt und unter dem Namen „Wasser von Párád” umgesetzt. Das schwefel- gehaltige Heilwasser wird seit über zweihundert Jahren für die Behandlung von Erkrankungen der Verdauungsorgane verwendet. N 19° 58' 59" (19.98*) E: 47* 54'44" (47 91°) I 55
