Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Szivattyútelep – Viss-Törökér
Szlovákiában az országhatártól nem messze öt legyező szerűen lehelyezkedő vízfolyás talkozik: a La-torca, a Laborec, az Ung, az Ondava és a Tapoly. Az egyesült folyó neve Bodrog. A Bodrog és a Tisza közötti területet nevezik Bodrogköznek. Területéből Magyarországon 1921 után 607 km2 maradt, a vízgyűjtő terület átnyúlik Szlovákia területére. Az 1800-as évek első felében a Tisza és a Bodrog közötti terület kétharmad része nyílt mélyártér volt. Az 1860-as években épült meg a Tisza jobb parti és a Bodrog bal parti töltése. Ezek - az akkori viszonyok között - már hatékony védelmet jelentettek az ismétlődő árvizek ellen, ezért a belvízrendezési munkák is megkezdődhettek. A belvizeket mesterséges csatornák gyűjtik össze és vezetik a szivattyútelepekhez, ahol szivaty-tyúkkal emelik át a folyókba. 1896-1900 között készült el a tiszakarádi, a törökéri, a ricsei és a felső-berecki gőzüzemű szivattyútelep. A beruházó a Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat volt, amelynek egykori elnökéről, báró Sennyey Pálról (1824-1888) nevezték el az 1896- 97-ben épült török-éri „Pál szivattyútelepet”. A Török-éri szivattyútelep vízgyűjtő területét a Bodrogköz egy 101,8 km2-es öblözete alkotja. A szivattyútelepet a Török-éri főcsatorna torkolatánál, a Bodrog bal parti töltésébe telepítették. A mentesítendő terület döntő mértékben szántóföld (78%), kisebb arányban legelő (17%). A Török-éri szivattyútelepen 1896-97-ben egy Schlick-Nicholson (Budapest) centrifugál szivattyút építettek be. A meghajtó-gép szintén Schlick-Nicholson gyártmányú compa-und gőzgép volt, lángcsöves kazánnal. 1915-ben még egy ugyanilyen egységet telepítettek a korábbiak mellé. Az 1940. évi rendkívüli árvíz után három esztendővel, a szivattyúkapacitás növelése érdekében, dízel meghajtású szivattyútelep épült a Török-éren. A beépített centrifugál szivattyút a MA VÁG, a dízel üzemű meghajtógépet a Láng Gépgyár gyártotta. A 20. század második felében fokozatosan nőtt a szivattyúzási igény, mivel az 1953-tól üzemelő Tiszalöki Vízlépcső visszaduzzasztása miatt nem lehetett többé közvetlenül, gravitációsan bevezetni a belvizeket a Tiszába. A teljesítmény növelése érdekében 1974-ben megépítettek egy villamos üzemű szivattyútelepet. A szivattyús átemelési igényeket az 1980-as évek közepéig végrehajtott talajjavítás tovább növelte. Az 1990-es évek társadalmi változásai következtében viszont megszűntek a mezőgazdasági nagyüzemek, és sajnálatosan kevesebb figyelmet fordítottak a belvízelvezetési rendszer csatornáira, műtárgyaira. A fejlesztéseket is leállították. A hatékonyabb belvízelvezetés érdekében a Törökéri-főcsatorna torkolati szakaszán 1992-ben még végrehajtottak egy mederátmetszést. (A lemetszett szakasz Törökéri-holtág néven maradt fenn.) A szivattyútelep teljes korszerűsítése 1997-ben fejeződött be. Ennek során új csatornaszakaszokat, burkolt torkolati mederszakaszt létesítettek, az 1896-ban épült gőzüzemű átemelő telep kiváltására pedig a legújabb ABS- rendszerű búvárszivattyú-telepet alakították ki. Az 1999-2000. évi árvizek és belvizek olyan tetemes károkat okoztak, hogy ismételten felül kellett vizsgálni a belvízelvezető rendszereket, kiváltképp a szivattyútelepeket. 1999-2000-ben az uszadék felfogására új mozgógerebet építettek a főcsatorna szivattyútelepek előtti szakaszán. Eközben a Török-éri gőzüzemű szivattyútelep mindvégig üzemképes állapotban volt; utoljára az 1980-as belvíz idején használták. A korszerű villamos meghajtású gépek mellett teljes mechanikájával megmaradt az 1896-97-es gőzgép, valamint az 1942-től működő, ma is biztonságosan üzemeltethető dízel meghajtású szivattyúegység - természetesen muzeális jelleggel. A szivattyútelepen beépített valamennyi egység magyar gyártmány. A nagyon szép környezetben egymás mellett elhelyezkedő négy telep folyamatában mutatja be a belvízi szivattyúzás technikai fejlődését. A létesítmény üzemeltetője az Észak-magyarországi KOVIZIG. Források: Török-éri szivattyútelep. Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvtár, EV1ZIG, 1999. ' Holló Csuha: A Visegrádi országok technikai műemlékei II. Bp„ 2004. Lift station - Viss-Törökér. The Association founded to train the Tisza River along the Bodrogköz reach had built a steam-powered pumping station in 1896-97 to pump the runoff gathered from a 102 km2 large area into the Bodrog River at times of high stages. The capacity was found inadequate, so that a diesel- and electricity- driven pumping station were added in 1942 and 1947, respectively. The latter was completely overhauled in 1997. The steam engines were fired last during the abnormal inundation in 1980, whilst the diesel-pumping unit is still capable of reliable operation. Both items of equipment have been declared industrial history monuments. ■ Pumpenanlage - Viss-Törökér. Der Verein für Theißregulierung in Bodrogköz ließ in den Jahren 1896/97 eine mit Dampf betriebene Pumpenanlage errichten, um das in der Region auf einer Grundfläche von 102 km2 anfallende Oberflächenwasser in die Bodrog einzuleiten. Die Kapazität der Anlage erwies sich mit der Zeit als zu niedrig, deshalb wurde im Jahre 1942 zunächst eine Pumpenanlage mit Dieselbetrieb und 1974 eine elektrisch betriebene Pumpenanlage erbaut; die komplette Modernisierung der letzteren wurde 1997 beendet. Die Anlage mit Dampfbetrieb wurde zuletzt im Jahre 1980 zur Oberflächenwasserableitung eingesetzt; die dieselbetriebene Pumpeneinheit ist auch heute voll funktionsfähig; beide Einheiten sind industriegeschichtliche Denkmäler. I49
