Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Hámori-tó – Miskolc-Lillafüred
Az 1770-as években épített ómassai kohót a német eredetű FAZOLA-család a 19. század elején átköltöztette Újmassára, azonban a folyamatos működtetés nem nélkülözhette a vizet, illetve a vízenergiát. Erre a célra az 1775-ben alapított Hámor község felső végén összefolyó, jelentős vízhozamú és megfelelő esésű Garadna- és Szinva-patakok látszottak a legalkalmasabbnak. (A település neve egyébként a német hammer, azaz kalapács szóból származik.) Hazánk ma is üzemelő első mesterséges hegyvidéki tározóját, a közel félmillió köbméteres Hámoritavat Fazola Frigyes (1774-1849) tervezte és építtette 181 2-ben. (A második legrégebbi hazai hegyvidéki víztározó csak 150 évvel később, 1962-ben épült meg a Rakaca-völgyben!) A Hámori-tó zsilipeken keresztül szolgáltatta a vízenergiát a vasműhöz. A kivitelezést, amelyben a miskolci katonaság is részt vett, Anton Seidl mérnök irányította. A tó vizét - az alatta épült műhelyek gépeinek meghajtására - mind a túlfolyótól, mind a fenékzsiliptől tölgyfa csatornákon vezették. Ezek maradványai még az 1940-es években is megvoltak. A dolomit alap fölé épített gát fonott sövény közé döngölt agyagból készült. Ez a megoldás azonban nem bizonyult időtállónak, mert 1913. december 13-án a gát átszakadt. A kijavitott gátat a helyszínen talált tufatömbökkel burkolták, s ez ki is tartott 1932-ig, ekkor azonban egy része leomlott. Érdekes mozzanata volt ez az esemény a tó történetének. Az eredeti agyagmagra rárakott tufakő-bur- kolatot ugyanis a tömegesen itt élő vándorpatkányok annyira aláaknázták, hogy a tó felőli oldalon, mintegy 30 méteres szakaszon lecsúszott a burkolókövezet. 1932-33-ban az agyagmagot cementbe rakott kővel újraburkolták, megakadályozva a patkányok megtelepedését - s a kijavított gát mind a mai napig áll. Üzemi vizet, egészen 1944-ig, csak a túlfolyón vettek ki a tóból, mert a tápláló 14 állandó és 11 időszaki forrás egyenletesen tudta tartani a víz szintjét. A fenékzsilipet nagy ritkán, csupán iszaptakarítás céljából nyitották ki, amikor a tavat teljesen lecsapolták, mert a tápláló patakok négymennyiségü hordalékot szállítottak, s nagymérvű eliszapolódást okoztak. Utoljára elég régen, 1914-ben takarították ki az iszapot. Azóta, mindig más-más elhatározásból, a következő években eresztették le a tó vizét: 1919-ben, majd 1931-ben lehalászásra, 1932-33-ban gátjavításra, 1939-ben ismét halászati célból, 1951-ben pedig új fenékzúgók beépítése és a gát javítása céljából. Ettől kezdve - mivel a vasgyár vízszükséglete állandóan nőtt - évente négy-öt alkalommal annyi vizet vettek ki a fenékzsilipeken keresztül, hogy - rövid időn belül két méteres vízszintkülönbséget is mértek. Az 1200 méter hosszú Hámori-tó fenekére rakódott iszap mélysége 25-30 méter. A víz hőmérséklete nyáron a felszín alatt 2 méterig 20-22 °C, alatta pedig 12 °C. A beömlő patakok 10-12 °C hőfokú vize felmelegedés nélkül halad tovább a mederfenéken a túlfolyó vagy a megnyitott fenékzsilip felé. A mély és hideg vizű tó fürdőzésre nem, vagy csak igen korlátozottan alkalmas. A gyorsan gyarapodó lélekszámú Miskolc ivó- vízellátásának megoldását keresve, Kessler Hubert (1907-1994), hidrogeológus és barlangkutató vezetésével 1949-ben folytatott vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a tó partján épült lillafüredi Palota Szálló tövében fakadó forrásoknak - ellentétben a korábbi vélekedésekkel semmi kapcsolatuk nincs a Szinva- és a Garadna-patak, illetve a Hámori-tó elszivárgón vizével. A Hámori-tó és környékének igazi vízrajzi különlegességei az Anna- és a Szinva-for- rások, amelyeket 1963-64-ben kapcsoltak be Miskolc ivóvízellátó rendszerébe (napi 3-3,5 millió liter, kitűnő minőségű karsztvizet vezetnek a városba). Az Anna-forráshoz vezető barlang cseppköves üregei a víz és a kőzet évezredes egymásra hatásának látványos képződményei. Miután a Szinva-forrás vizének javát csővezeték szállítja Miskolcra, völgyének felső szakasza az év jelentős részében száraz. Források: Hevesi Attila: Lillafüredi Kalauz, www.mek.oszk.hu Kessler Hubert: A lillafüredi Anna-barlang forrásai Hidrológiai Közlöny, 1953. 1-2. sz. Szigligeti Gyula: Adatok a hámori völgyzárógát történetéhez. Hidrológiai Közlöny, 1956. 5-6. sz. Lake Hámor - Miskolc-Lillafüred. Lake Hámor, the first still functioning oldest reservoir in Hungary was created by building a dam across the Garadna Creek in 1812. The water was used to drive the machinery in the workshops of the old forging mills. Oak flumes have conveyed the water from the lake to the site of destination. The dam failed in 1913 and was replaced by a rock fill structure with a masonry arch gated culvert on the outlet canal. Hámori-See - Miskolc-Lillafüred. Der Hámo- ri-See ist das älteste, auch heute noch im Betrieb befindliche Wasserstaubecken des Landes. Seine erste Gestalt erhielt es im Jahre 1812. Die Wasserzufuhr wird durch das Garad- na-Bach gesichert, das Stauen erfolgt mit Hilfe einer noch zur Zeit der alten Eisenhütten erbauten Talsperre. Das Wasser des Sees wurde zum Antreiben der Maschinen der unter ihm errichteten Werkstätten genutzt und über Eichenholzkanäle zum Einsatzort geführt. Die Talsperre brach im Jahre 1913, deshalb wurde statt des Erdendamms ein Steindamm erbaut und am Ablasskanal eine Schleuse mit Gewölbe errichtet. N 20° 37'05" (20.62") E 48° 06'23" (46,11°) 147
