Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Árvízi emlékmű – Tivadar
Amikor ötven esztendővel ezelőtt az ország közvéleményének figyelme Szilveszter - s Petőfi Sándor születésnapjának kapcsán a kiskőrösi szülőház - felé fordult, mintha a nagy költő Tiszáról írott félelmetes sorai elevenedtek volna meg a Felső-Tisza népének életében. A hirtelen jött tiszai árvíz még a határon túl átszakította a folyó bal parti gátját, és a kitört víz, meghágva és átszakítva az országhatáron lévő Batár- patak töltését, december 31-én hajnalban elöntötte a Tisza-Túr közét. Ez azonban még csak az előjátéka volt a további órákban-napokban kiteljesedő áivízi katasztrófának. Az első töltésszakadást követően Tiszabecsnél még további mintegy 18 órán át intenzíven áradt a folyó, és csak december 31 -én 23-24 órakor tetőzött. A kialakult vízszintek Tiszabecsnél 65 cm-rel, Tivadarnál 60 cm-rel haladták meg az addig észlelt maximumokat. Ezt követően szilveszter éjszakáján a víz több helyen is átszakította a jobb parti tiszai töltést Tivadar fölött, elöntve a beregi öblözetet. Négy árhullám vonult le egymást követően, és az átszakadt töltések elhúzódó helyreállítása miatt az újabb és újabb árhullámok ismét kiöntötték - hatalmas pusztítást okozva. Magyarországon az árvíznek három halálos áldozata is volt. Az árvízi elöntéssel érintett 255 km2-nyi területen a 4500 ház több mint 20 százaléka összedőlt vagy lakhatatlanná vált. Az 1947-48-as szilveszteri árhullám és árvízkatasztrófa emléke úgy él a köztudatban, hogy a tivadari gátszakadást háborús károk és jégtorlasz okozta. Egyik sem igaz: ilyen okok nem játszottak szerepet. A legfontosabb ok a rendkívüli időjárási viszonyokban és az időjárási tényezőknek a Felső- Tiszán addig soha elő nem fordult találkozásában keresendő. A katasztrófában az is szerepet játszott, hogy noha már 1940-ben megkezdték a Tisza- becs feletti öblözeteket védő töltések építését - a háború miatt nem folytatták a lejjebb csatlakozó folyószakasz töltéseinek megerősítését. Az 1947- 48. évi árvizet a Felső-Tiszán a továbbiakban mértékadó árvíznek tekintették. Ez volt a század addigi egyetlen, töltésszakadásokkal járó árvize a Tisza magyarországi területén, de bekövetkezésének nemcsak természeti, hanem társadalmi-politikai előzményei, illetve következményei is voltak. Az árvízzel sújtott vidék vízügyi szempontból is érzékeny terület volt. A megelőző évtizedek viharos történelme, a két világháború, Trianon összekuszálta a vízügyi viszonyokat, A Felső-Tisza vidéke harminc év alatt négy állam közigazgatási fennhatósága alá tartozott, az árvízvédelmi rendszert anélkül fejlesztették, hogy kölcsönösen összehangolták volna a terveket; a védekezési tevékenységet az információ- és adathiány körülményei között kellett végezni. Mindössze két és fél év telt el a II. világháború befejeződése óta. A háború után újjáépülő országnak szembe kellett néznie az első jelentősebb természeti katasztrófával, méghozzá belpolitikailag kényes, nyugtalanító helyzetben. Azokban a hónapokban, amikor az élet számos területe átpolitizálódott, a vízügyi, mérnöki tevékenységet is más szemmel nézték. Küszöbön állt a „fordulat éve”: hetek-hónapok választották el az országot az államosításoktól. Az árvízkatasztrófának a vízügyi szolgálattal kapcsolatosan is közvetlen következményei voltak: konkrét indokot, hivatkozási alapot nyújtott a szolgálat átszervezéséhez, a társulatok 1948. évi államosításához. A vízügyi szolgálat számos későbbi nagy egyénisége, mérnökök, technikusok működtek közre az árvízvédelmi és helyreállítási munkákban. Előttük is tisztelgünk, amikor e helyütt is megörökítjük nevüket: Csermák Béla, Dabolczi János, Durst Zoltán, Halácsy László, FIorváth Mihály, Ihnatisin Endre, Jancsó Gyula, Kiss Miklós, Kobza Dezső, Konrád Rudolf, Markó Jenő, Papp István, Reviczky György, Sándor Sándor, Schuszter Ferenc, Serf Egyed, Sík Jenő, Smitz Ervin, Szepezsy Árpád, Tápay László, Tarnótczky István, TörőCSIK Gyula és sokan mások. Források: Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára. Szabad Nép - az 1948. évfolyam lapszámai Szlávik Lajos-Fejér László: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén. Vízügyi Közlemények, 1998. 2. füzet Flood memorial - Tivadar. Sylvester night of 1948-49 has brought disaster and destruction to the population of the Bereg section of the Tisza floodplains. The right-hand levee upstream of Tivadar has failed at several points and four successive flood waves have inundated and devastated some 255 km2 of land. The flood has claimed three lives and over 20% of 4500 homes have collapsed or became uninhabitable. The memorial was erected at the 50th anniversary and at the site of the levee failure. Hochwasserdenkmal - Tivadar. In der Silvesternacht 1947/48 hat die stark anschwellende Obere Theiß oberhalb der Gemeinde Tivadar die Böschung des Rechtsufers an mehreren Stellen durchbrochen, die Einbuchtung von Bereg kam unterWasser. Es gab vier aufeinander folgende Flutwellen, die immer wieder Überschwemmungen verursachten und, dabei mächtige Schäden anrichteten. Das Hochwasser hatte drei Todesopfer; an der von der Überschwemmung betroffenen Fläche von 255 km2 sind mehr als 20 % der 4.500 Häuser eingestürzt oder unbewohnbar geworden. Anlässlich des 50. Jahrestags des Dammbruchs wurde an der Bruchstelle ein Denkmal errichtet. I43
