Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Szivattyútelep – Tiszaszalka
A Felső-Tisza mentén az elsők között alakult meg 1846-ban a Beregmegyei Vízszabályozó Társulat. Kezdetben kizárólag a Borsa és Tisza folyók kiöntéseit igyekeztek meggátolni, ezért hosszú időn keresztül minden tevékenységét a kisebb töltések megerősítésére és összekötésére fordította. 1867-ben a társulat az ánnentesítés mellett az ártér belvízrendezését is feladatául tűzte ki. „ Beregmegyei Folyamszabályozási és Armentesítő Társulat’-r& változtatta a nevét, de - belső érdekellentétek és pénzügyi nehézségek miatt - nem volt képes nagyobb szabású belvízrendezést végrehajtani. 1883-ban a konnány felfüggesztette a társulat autonómiáját, és kormány- biztost küldött ki a munkálatok végrehajtására, a pénzügyek rendezésére. A társulat érdekeltségi területének vízviszonyai rengeteg belvízmentesítési feladatot adtak. Az ártéri mocsarak a malária melegágyai voltak; a lápos vidék egymástól elszigetelt községeit pedig szinte lehetetlen volt megközelíteni. 1881-96 között fokozatosan kiépültek a terület belvízlevezető főcsatornái: Szipa, Makócsa, Dédai- Micz, Csaronda. Az ártér belvizeinek levezetésére 1884-85-ben megépült a Szipa-főcsatoma tiszai torkolatában, Tiszaszalka határában, a töltés 28+337 km szelvényében a 2,5 méter nyílású, faragott kőből készített boltozott zsilip. Kialakították a Szipa- és a Csaronda-főcsatorna mai nyomvonalát is. A beregi belvízlevezetés egyik kulcsfontosságú szabályozó műtárgya, a vámos-atyai osztómű (melyről külön is szólunk) 1892-ben épült meg. 1898-ban kiváltak a társulat kötelékéből a Szemye-mocsár érdekelt birtokosai, a ezért a társulat „Beregmegyei Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat” néven működött tovább, s 1920-ig a mai magyarországi terület egyharmadát mentesítette a belvizektől. így sikerült megszüntetni az összefüggő mocsaras, vízállásos területeket. A kiépített csatornák hossza 288 km volt. A trianoni határ a társulatot kettévágta: 84 092 hektáros területéből 37 771 hektár, a csatornákból 154 km maradt az ország mai területén, a többi csehszlovák igazgatás alá került. A Szipa torkolatában lévő tiszaszalkai gravitációs zsilip nem bizonyult elégségesnek a terület belvízmentesítésére. A Beregmegyei Társulat 1929-31 között építette meg a zsiliphez kapcsolódó 6 m3/s teljesítményű szivattyútelepet. A három darab, 2 m3/s teljesítményű, 3,50 méter emelőmagasságú vízszintes tengelyű centrifugál-szi- vattyút egyenként 167 lóerős, fekvő elrendezésű nyersolajüzemü dízel motor hajtja. A szivattyúkat - a rajtuk lévő eredeti felirat szerint - a „Ganz- Danubius Gép-Waggon és Hajógyár R.T.” gyártotta 1929-ben. A szivattyútelep feladata: hosszú zsilipzárások idején lejjebb szállítani a Szipa és Makócsa csatornák torkolati szakaszainak belvízszintjét. Az építés költségének 25 százalékát a csehszlovák fél magára vállalta, mert a Szipa-Csaronda összekötő csatorna vízszintjének csökkentése neki is érdekében állt. A dízel üzemű szivattyútelep ötven éven keresztül működött, utoljára 1979-ben. A meglévő zsilip és szivattyútelep helyett új műtárgyakat építettek. Az új egybeépített zsilip és szivattyútelep tervét a Vízügyi Tervező Vállalat már 1973-ban elkészítette. A zsilip 2 db x 2,4 m x 2,8 m nyílásméretű, 13,3 m3/s víz átvezetésére képes. A 7,0 m3/s kapacitású új elektromos szivattyútelepet (2 db Ganz-szivattyúval) 1980-ban helyezték üzembe. A Szipa-főcsatoma felőli oldalon mozgógereb található.Összesen 208 km2 terület belvízmentesítését szolgálja, amelyből 58 km2 ukrán területen van. A régi szivattyútelep nyomócsövét és a töltéstestben lévő tolózár aknát 1980-ban betonnal eltömítették és arra földet töltöttek rá. A régi dízel üzemű telep egy gépegysége múzeumi megőrzésre megmaradt, ugyancsak műszaki emlék a régi műhely is. Források: Bolgár László: Beregi öblözet belvízrendezése. Kézirat Beregvánnegyei Vízszabályozó és Arm.Társulat tervei. Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára. Kézirat, Nyh., 1957. Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége. Bp., 1931. Vályi Béla: A vízitársulatokra vonatkozó stat. adatok. Bp., 1916. The Tiszaszalka lift station. For draining the accumulated runoff from the Bereg flood plain section a gated sluice with vaults of cut stone was built in 1884-85 on the Szipa Principal, on the right-hand side of the Tisza River, close to the village Tiszaszalka. The lift station equipped with three diesel-driven pumps of 2.0 m3/s capacity each was commissioned in 1931. After fifty years of service, a new, 7.0 m3/s electrical lift station with an integrated sluice has replaced the old structure, The former sluice openings were backfilled, but one of the diesel pumping units was saved for posterity. Pumpenanlage - Tiszaszalka. Die aus gehauenen Steinen errichtete gewölbte Schleuse wurde in den Jahren 1884-85 am Szipa-Hauptkanal, in der Umgebung von Tiszaszalka, am rechten Ufer der Theiß zur Ableitung der Oberflächengewässer der Bereg-Gegend erbaut. Die Pumpenanlage wurde in den Jahren 1929-31 mit 3 St. Diesel- Pumpen und einer Leistung von je 2,0 m3/s errichtet. Sie befand sich fünfzig Jahre lang im Betrieb, bis sie im Jahre 1980 durch eine neue elektrische Pumpenanlage mit einer Kapazität von 7,0 m3/s und der damit zusammengebauten Schleuse abgelöst wurde. Die alte Schleuse wurde abgerissen eine Pumpeneinheit mit Dieselbetrieb wurde jedoch für Museumszwecke stehen gelassen. N: 22° 20' 20" (22.34*) E. 48“ 09'45" (48.16“) 135
