Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Árvízi emlékmű – Tiszasas
Jóllehet a Tiszazugban található „Sas”-nak, mint királyi birtoknak első írásos említése 1348-ból származik, mai nevét csak 1863-óta viseli. A magaslatra épült településmag hangulatos faluképet sugall. A főutcán még ma is láthatók azok a dísztéglával borított homlokzatú, oszlopos-tomácos lakóházak, melyeket egykor a vagyonos gazdák építettek, valamint a szegényebbek által emelt, tornác nélküli, gádoros házak. Néhány jellegzetes, deszkából készült kapu is látni engedi, milyen volt ez a falu nem is olyan régen. A tiszai árvizek mindig elérték a települést és annak határát. így volt ez 2000 április-májusában is, amikor a mellékfolyók (a Bodrog, a Sajó, a Zagyva, a Tárná) rendkívüli áradásai miatt az elmúlt évszázad egyik legnagyobb árvize vonult le a Tiszán. Közel 332 km hosszú gátszakaszt kellett megerősíteni, illetve magasítani, s a csúcsidőben 2780 km-en kellett védekezni. A buzgár az egyik legalattomosabb árvízi jelenség: vízoszlopnak földtöltésen és-vagy talajon átadódó nyomásából keletkező, koncentrált vízfelfakadás- sal járó talajtörés. Elsődleges oka, hogy a talaj és fedőrétege szemcséinek súlya, valamint összetartó ereje (kohéziója) elégtelenné válik a fölfelé irányuló víznyomás ellensúlyozására. Legveszélyesebb az úgynevezett gyors buzgár, amelynek sem kezdeti nyílása, sem eróziós járata nincs, viszont a talaj fedőrétege hirtelen felszakad, a töltés és a talaj könnyen fellazuló homokanyaga pedig megfolyik. A töltés és a talaj gyors kiüregelődése gátszakadást idézhet elő. így alakultak ki a legnagyobb árvíz-katasztrófák (például az 1954. évi két szigetközi, illetve az 1965. évi csallóközi gátszakadás). A buzgár és a talpcsurgás együttesen is előfordulhat. Ennek védelme bonyolult, mert nem mérsékelhető a buzgár talp- csurgásával együtt felszaporodó víznek az ellennyomó medencében kialakuló magassága, emiatt pedig mellékbuzgárok jöhetnek létre a medence homokzsákból készült falain túli talajon. 2000 áprilisában a Közép-Tiszán, Tiszasasnál rendkívüli helyzet alakult ki: töltésszakadással fenyegetett a talpjárati csurgással kombinálódott buzgár. A heves árvízi jelenség április 18-án, az érintett árvízvédelmi szakaszon addig észlelt legnagyobb vízállás felett, tetőzés közeli helyzetben következett be. Az ellene való védekezés 16 napjából az első 6 nap rendkívül kritikus volt. Ekkor szinte minden létező esemény bekövetkezett, ami ilyen helyzetben előállhat: a hirtelen heves anyagkihordással járó kitöréstől kezdve a vízhozam pulzálásáig és a töltéskorona részleges beszakadásáig. Rövid időn belül megszervezték a szakasz védelmét: elsőként katonákat vezényeltek oda az ellennyomó medence kiépítésére, majd Tiszasas lakosságának munkáját - mint közerőt - is igénybe vették a folyamatos elhárítás során. Egy szakértő „Közép-Európa legnagyobb buzgárja" nevet adta a tiszasasi jelenségnek és joggal: az ellennyomó medencébe mintegy 30 000 db homokzsákot építettek be, amely a szemtanúk szerint kisebb erődítménynek hatott. A buzgár működése tudományos megfigyelésekre is alkalmat adott: folyamatosan mérték a folyó és a buzgárok vízhőmér- séklctét, a víz vezetőképességét és átlátszóságát. Az adatok alapján jól el lehetett különíteni egymástól a sekély és a mélyebb rétegekből származó vizeket. Az árvíz levonulása után elbontották a „Kinizsi vár”-nak becézett ellennyomó medencét (mely nyilván azért is kapta nevét, mert a középkorban Kinizsi Pál birtokai közé tartozott a település). A „vár” emlékét azonban - kicsinyített másának kőből megformált térplasztikájával - megörökítették a jövő számára. Tiszasas főterén 2001. április 27-én avatták fel, ünnepélyes külsőségek között, a 2000. évi árvíz során sikerrel elhárított buzgár emlékművét, amely a védekezők hősies helytállását és műszaki teljesítményét örökíti meg. Források: Horváth Emil: A tiszasasi buzgár (A „Kinizsi vár”). Vízügyi Közlemények, 1998-2001. évi árvízi külön füzetek. II. kötet. 2008. Magyar Nagylexikon 17. kötet, Bp., 2003. Szlávik Lajos (szerk.): A Duna és a Tisza szorításában. Bp„ 2007. www.vendegvaro.hu Flood memorial - Tiszasas. A boil developed during the abnormal flood in 2000 on the Middle-Tisza along the village Tiszasas and has threatened to deteriorate into a hydraulic soil failure. Notwithstanding the flood fighting measures implemented, the situation was critical several times for the first six days and with water levels close to the peak, so that repeated levee-burst warnings were issued. The memory of the tremendous flood fighting efforts was perpetuated for posterity in the form of a reduced-scale rock model of the sub-levee structure built. Hochwasserdenkmal - Tiszasas. Bei den 2000 an der mittleren Theiß durchgeführten außerordentlichen Hochwasserschutzarbeiten trat am Deich in der Umgebung der Gemeinde Tiszasas Qualmwasser aus und es entstand Deichbruchgefahr. Die zur Abwendung der Gefahr notwendigen Arbeiten dauerten sechzehn Tage, wobei besonders die ersten sechs Tage sehr kritisch waren - der Wasserstand hat beinahe den Höchstwert erreicht und der Deich drohte mehrmals einzubrechen. Das Andenken an die heldenhaften Schutzarbeiten wurde mit einer aus Stein geformten, verkleinerten Raumplastik des damals errichteten Deichs für die Zukunft verewigt. 187
