Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Bevezető helyett A 2006. évi dunai és tiszai árvizek, valamint a velük társult belvizek rendkívüli próbatétel elé állították — más, önfeláldozóan küzdő szervezetek és a lakosság mellett — a magyar vízügyi szolgálatot is. Az árvédelmi szervezet folyamatosan jól vizsgázott: rengeteg, előre nem látható nehézséget leküzdve sikerült a gátak között tartania a kiönteni készülő folyókat. Részesei voltak ennek a védelem irányítói, a gátakon gyors döntéseket meghozó tapasztalt szakemberek, a töltéseket felvigyázó gátőrök és segédeik, a védelmi központokban az információkat elemző, döntéseket előkészítő mérnökök, munkatársaik, s kívülük is még sok mindenki. Ez a kiadvány a küzdelmes munkát megörökítve tiszteleg az árvízvédekezést irányító és zömmel végrehajtó vízügyi szolgálat dolgozói előtt. A túlfeszített munkával töltött hónapok már mögöttünk vannak; elkészültek az okokat és következményeket, valamint a jövő feladatait összegző hivatalos szakmai jelentések és tudományos elemzések is. Utóbbiak a sok-sok évtizedes hagyományt követve, a szolgálat tudományos folyóiratában, a Vízügyi Közleményekben látnak napvilágot. Könyvünk nem a szakmai-tudományos elemzést és értékelést tűzte ki célul, hanem döntően ismeretterjesztő jelleggel szándékozik felidézni, nyomon követni és dokumentálni a történteket. A kötet szerkezetét tehát alapvetően az események időrendje határozza meg. A történések adatait, mozaikdarabkáit „vízügyes” szemmel összerakosgatva, fölidézhető két nagy folyónk, a Duna és a Tisza árvizének kialakulása, a védekezés szerteágazó eseményeinek egymásutánja, s mindez sok képpel, magyarázó ábrával, táblázattal, híradásokkal, történeti példákkal, grafikonokkal és térképekkel, a pusztító áradat elszomorító és az emberi helytállás felemelő példáival illusztrálva — úgy, ahogy az akkori napok krónikásai rögzítették. A szerkesztők a közölt adatok szakszerűségét mindennél fontosabbnak tartották, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy évek múlva talán ez a kiadvány lesz az utókor egyik forrásmunkája az árvíz eseményeinek fölidézésében, megismerésében, egyes összefoglaló adatok nagyságrendjének megítélésében. Akkor lehetnek leginkább elégedettek a kötet összeállítói, ha az érdeklődő — de nem szakmabeli — olvasó is szívesen forgatja majd e lapokat, szeme elidőzik a képeken, az ábrákon, s érzékeli a számadatok mögött a vízügyi szolgálat, az ország heroikus erőfeszítését is. A könyv függelékében megtalálható annak a több ezer vízügyi dolgozónak a neve is, akik az Országos Műszaki Irányító Törzs, valamint a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok szervezeti keretében vettek részt az árvízi védekezésben. Mindenki nem kaphatott kitüntetést, de minden közreműködő megérdemli, hogy megemlékezzenek a munkájáról. Legyen tehát ez a könyv valamennyiük számára a megbecsülés, a megtisztelés jele, hogy kései utódaik is büszkén emlegethessék őket, mint a 2006. évi árvízi és belvízi események elleni eredményes, embert próbáló küzdelem cselekvő részeseit.
