Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Március
Az ármentesítő és vízszabályozó társulatok létrejötte A közvetlen ok, amely az Országgyűlést döntésre sarkallta a mezőgazdasági célú ármentesítések szervezeti-jogi megalapozása tekintetében: a Sárköz és a környező Duna-völgyi területek szabályozásának ügye volt. Ennek rendezése érdekében az 1807:XVII.tc.-kel megteremtették a társulatok működésének jogi alapjait. Ezek szerint, ha egy vízfolyás rendezésében vagy egy mocsár lecsapolásában érintettnek tekinthető birtokosok nagyobbik része a munkálatok megindítását szorgalmazza, akkor az általuk megalakított vízszabályozó társulat határozatai a szabályozást nem kívánó kisebbségre is kötelező érvénnyel bírnak, akik a munkák elvégzéséből rájuk eső többlethaszon terhére kötelesek hozzájárulni a költségekhez. Ha ez a kisebbség megtagadja a költség-hozzájárulást, akkor a munkálatokból származó többlethasznuk a tartozás kiegyenlítéséig hatóságilag zárolhatóvá válik. A törvény tehát az adott régió (vízvidék vagy öblözet) birtokosait függetlenné tette a vármegyei közigazgatási határoktól, s ezzel az adott vízi munka tekintetében a vármegye nem érintett birtokosainak szavazatától is. A törvény a vízi munkák anyagi alapjainak biztosítása érdekében hatósági segítséget is kilátásba helyezett. Mindezek mellett védte azoknak a birtokosok az érdekeit is, akik - bár területileg érdekelteknek voltak tekinthetők - de nem bíztak a vállalkozás sikerében, s vagyonukat nem kívánták feleslegesen kockáztatni. A törvény megszületésével a hazai vízügyek tekintetében egy új szervezet, a vízitársulat lépett a korábbi intézmények közé, s a társulati mozgalom közel két évszázados fennállása során egyik meghatározó szereplője lett a magyarországi vízi munkálatoknak. Árvízvédelmi műtárgyak Az árvíz kizárását, beeresztését vagy szabályozott ütemű levezetését szolgáló, az árvízvédelmi gát szerves részét képező műtárgyak (árvízkapu, a szükségtározó töltő-ürítő műtárgya, a völgyzárógát árapasztó műtárgya stb.). Az árvízvédelem kezdetei A XI1. századból fennmaradt írásos emlékek szerint a Csallóközt két oldalról is fenyegettek a Duna árhullámai, ezért az ott lakók ármentesítési munkákra kényszerültek. Töltésekkel és elzárásokkal védték a szigetet, egyúttal az állandó mezőgazdasági települések védelmét, illetve az állattenyésztés fejlődését is lehetővé téve. Árvédelmi gátak építéséről tanúskodik egy 1426-ban kiadott királyi rendelet, amely mind a nemesek, mind a nem nemesek számára kötelezően előírja, hogy vegyenek részt a Somorja község védelmére létesítendő töltések munkálataiban. A XVI. században a Duna felső szakaszán megkísérelték az elöntéseknek kitett területek ármentesítését. Erre utal egy 1569. évi királyi rendelet, amely Csallóköz-sziget meglévő gátjainak megerősítését írja elő. írásos nyoma van annak is, hogy a Dráva—Száva közén szintén voltak védőgátak, melyek valószínűleg még a régi római építkezések maradványai. Debrecen határában a XIII—XTV. században épült a Nagyárok vagy Ördögárok; a Hortobágy pusztát átszelő Árkuspatak - a Völgyes-tó, a Szárazér és más vizek levezetésére szolgáló csatorna. A XVII. században több rendelkezés vonatkozott a győri Duna-ág és a Rába szabályozására, a Vág árvizeinek levezetésére, töltések emelésére, valamint a Duna és a Csiliz folyó töltéseinek helyreállítására, s a korbeli dokumentumokban a Mura menti védőgátak állapotára vonatkozó utalás is olvasható. Több, a XVII. században kelt rendelet gátak, védőtöltések építését írta elő a Tisza mentén. Az árvédelem ügyét tehát bizonyíthatóan már évszázadokkal ezelőtt fontosnak tartották. Napjaink vízgazdálkodási társulatai Jogi személyiséggel rendelkező, tevékenységét érdekeltségi területén végző gazdálkodó szervezet, közfeladatai jellegétől függően ví^ítársulat, ill. ví%íkö%mű társulat. Tagjai az érdekeltségi területen ingatlan tulajdonnal rendelkező, vagy ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok. A vízgazdálkodási társulat tagjai kötelesek a költségekhez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni. A vízitársulat helyi vízrendezési és vízkárelhárítási feladatokat lát el. A vi^ikö^niű társulat közfeladatként a település belterületi részének közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, szennyvíztisztítását, a káros vizek elvezetését látja el. Az országban jelenleg 82 vív^társulat ts 606 vít^küzmű társulat működik. Tevékenységüket a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége fogja össze. A jelenlegi formában 12 vízgazdálkodási társulati területi szervezet alakította meg 1992-ben, de jogutódja az 1967-ben létrehozott Országos Választmánynak, valamint szellemi örököse az 1846-ban létrehozott Tiszavölgyi TársulatsxSk. A Közép-dunántúli KÖVIZIG árvízvédelmi szakaszai Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság A védelmi szakasz Folyó, vízfolyás neve és védvonala A mértékadó vízmérce Fokozat elrendelési vízszint (cm) száma neve hossza (km) neve LNV (cm) LNV időpont I. fok II. fok III. fok 04.01. Báta-Siótoroksióagárdi 51,523 Duna jp.,Sió jp. Völgységi p. Sió torkolati mű Szekszárd 1222 680 2002. 08. 21. 1945. 02. 14. 1000 500 1150 600 1250 650 04.02. Siótorok-paksi 30,417 Duna jp. Paks 872 1965. 06. 18. 650 800 900 04.03. Paks-bölcskei 27,378 Duna ip. Paks 872 1965. 06. 18. 600 800 900 04.04. Adony-ercsi 31,402 Duna jp. Adony 739 1965. 06. 18. 500 650 750 04.05. Siótorok-kölesdi 34,383 Sió bp. Nádor bp. Szekszárd 680 1945. 02. 14. 500 600 650 04.06. Sióagárd-kölesdi 34,913 Sió bp. Nádor ip. Szekszárd 680 1945. 02. 14. 500 600 650 04.07. Kölesdsimontornyai 32,331 Sió bp. Simontornya 682 1940. 03. 19. 500 550 600
