Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Május
Május 6-7. Május 6., szombat Az elmúlt 24 órában összesen 6766 ember, 1015 gép és szállítóeszköz vett részt az árvíz- védekezésben. Az EKÖVIZIG valamennyi védvonalán megszüntetették az árvízvédelmi készültségeket. Az Alsó-Tisza védelmi szakaszain bontani kezdték a töltésmagasítást szolgáló nyúlgáta- kat; a kikerülő homokzsákokból — ahol szükséges — bordás megtámasztást építenek. Azokon a töltésszakaszokon ahol várhatóan már nem végeznek jelentősebb védekezési munkát, s nagyobb gépjárművekkel is lehet közlekedni, megkezdték a tönkrement töltéskorona helyreállítását. 19:30 Mezőtúrnál megnyitották a Horto- bágy—Berettyó árvízkaput és ezzel egyidejűleg a torkolati hármas zsilipet. A mezőtúri árvízkaput 34 napon keresztül tartották zárva (az eddigi leghosszabb lezárás 2000-ben 25 napig tartott). Május 7., vasárnap Folyóink fővédvonalain 1153 km hosszon van még szükség védelmi készültségre. (Rendkívüli készültségi fokozat: 710 km védvonalon, III. fokú készültség: 298 km-en, I. fokú: 145 km-en.) A belvízzel elöntött terület nagysága 96 ezer hektár, ebből 42 ezer hektár vetés-szántó. Az Alsó-Tiszán még több helyen van csurgás, buzgár és új mentett oldali felázás. Az ágotai árvízi vészelzáróműnél eltávolították a betétpallók egy részét, 20 m3/s-ra növelve a vízeresztést; így megkezdhették a nagyiváni tározóban és környékén visszatartott 64 millió m3 belvíz elvezetését. Van mit helyreállítani a tiszai töltéseken... Töltéskorona-domborítás Az árvíz- és belvízvédelmi töltések koronájának bogárhátú kiképzése, melynek az a funkciója, hogy a csapadékvíz kátyú vagy beázás előidézése nélkül folyhasson le a koronáról. Az ágotai vészelzáró mű teljes nyitása A mezőtúri árvízkapu kinyitása nyomán az ágotai vészelzáró mű teljes nyitására május 12-én került sor. Ilyen hosszantartó vízvisszatartásra (április 3—május 12. között, 40 napon át) az ágotai elzárás kapcsán még nem volt példa. Összességében a vészelzáró mű felett táro- zott vízmennyiség május 5-én érte el csúcspontját, mintegy 69 millió m3-rel. Ekkor a kiépített tározókban 48 millió, míg a vízvisszatartásokban 21 millió m3 víz- mennyiség volt. A vízvisszatartás idősora a Hortobágy-Berettyó Ágota feletti vízgyűjtő területén-Tározás összesen OOt-t-CNICMOO^^CNCM ^'ft'rv'tuiiniDÚujin oooooooooooo NEVEZETES ÁRVIZEINK 1984/85 telén szélsőségesen hideg időjárás volt a Tisza vízgyűjtő területén: A Felső-Tiszán és mellékfolyóin 30-40 cm vastag jégpáncél alakult ki. A vízgyűjtő fagyott felszínén a hóban tárolt vízkészlet több mint 50%-kal haladta meg a sokévi átlagot. 1985 január végén egy meleg légköri betöréssel párosulva jelentős esők hullottak a Felső-Tisza vízgyűjtőjére, amelyek néhány óra leforgása alatt rendkívül heves árhullámot váltottak ki. A gyors áradás következtében a jégtakaró felszakadása a folyón felülről lefelé haladva következett be, egészen Dombrádig. A hidrológiai feljegyzések szerint példátlan méretű jeges árvíz alakult ki a Tiszán. A folyó felső szakaszán teljes szélességben megindult zajlás rendkívül intenzív volt, több különböző nagyságú és élettartamú jégtorlasz alakult ki. A folyó vízutánpótlásának lecsökke- nésével a levonuló, meg-megcsúszó jégből január 28-ára két, 14, illetve 9 km hosszú jégtorlasz alakult ki Dombrád és Tuzsér térségében. A jégtorlaszok vastagsága ádagosan 1—3 m, helyenként 4—6 m volt; a torlaszokban lévő jég mennyiségét 3-4 millió m3-re becsülték. Februárban ismét erős lehűlés következett be és a Felső-Tisza és mellékfolyói — ugyancsak eddig példátlan módon — másodszor is beálltak, a jég vastagsága helyenként ismét elérte a 40 cm-t. A folyamatos jégtörés, jégrobbantás ellenére a torlaszok helyzete lényegesen nem változott, így kedveződen árvízi hidrológiai helyzet alakult ki. Ugyanis egy hóolvadással párosuló, viszonylag nem nagy (20-40 mm-es területi ádagú) eső a Záhony alatti Tisza-szaka- szon veszélyes helyzetet idézhetett volna elő. Március elején azonban az időjárás igen kedvezően alakult, csapadékmentes felmelegedés kezdődött, lassú hóolvadásos árhullám alakult ki, amely a jégtorlaszokat is meggyengítette és így a jégtörés, jégrobbantások hatására a jég megállását követő 47. napon, március 15-én a torlaszok megindultak. Március 18-ára a Felső-Tisza és mellékfolyói jégmentessé váltak.
