Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)

Május

Május 1 ■ Az utóbbi 24 órában Szolnoknál 9, Szegednél 11 cm-t apadt a folyó, ezzel itt az 1970-es árvíz- tetőzés 960 cm-es szintje alá csökkent a vízállás. Még mindig mintegy 9000 km2 területet veszélyeztet a víz. A Tisza és mellékfolyói áradása miatt kitelepítettek száma 1642- ről 1589-re csökkent. A Mura és a Rába vízgyűjtőjére négy—öt nap alatt hullott csapadék is kisebb árhullámot indí­tott el, melynek hatására Letenyénél (ma reggel 352 cm még áradó, I. fok 330 cm) és Körmend­nél (tetőzés tegnap este 316 cm, ma reggel 302 cm, I. fok 300 cm) a vízállás elérte az I. fokú szintet, s elrendelték a készültséget. Emiatt több műszaki dolgozót és gátőrt hazarendeltek a Ti­sza és a Körös mellől. A belvízzel elöntött terület nagysága lassan csökken, jelenleg 107 ezer hektár, ebből 48 ezer hektár vetés-szántó. 12:35 Az Istvánházánál korábban bekövetkezett csúszás közelében, a Hármas-Körös jobb part­ján, a 13+400 tkm mentett oldali rézsűje mint­egy 10-15 méteren megcsúszott. Bevédéséhez katonai helikopteres segítséget kértek. Ezzel tíz­re emelkedett a KÖTIKÖVIZIG működési te­rületén bekövetkezett töltéscsúszások száma. Az árvízkapu Mezőtúrnál továbbra is zárva van, az ágotai vészelzáró művön keresztül pedig folya­matosan 10 m3/ s vízhozamot engednek a folyó déli szakaszába. A nagyiváni tározóban és kör­nyékén már 68 millió m3 vizet tartanak vissza. A Csongrád megyei Dóc község határában lévő, mintegy 100 m hosszúságban megcsúszott rézsűt — honvédségi és más erők segítségével— több tíz­ezer homokzsák felhasználásával erősítették meg. Hétfő Belvízelöntés a belvízrendszer területének %-ában (2006 április) Belvízi helyzetértékelés - 2006. április Áprilisban országos összesítésben a belvízrendszerek kö­zötti vízforgalom mennyisége 639 millió m3 volt, amely mintegy 20%-kal volt kevesebb az előző havi értéknél. Az április havi vízforgalom egy része a felszíni vízfolyások­ból a belvízrendszereken átvezetett vízmennyiség volt. A hónap folyamán minden KOVIZIG működési területén észleltek belvízelöntést, amelyek maximális területe or­szágos összesítésben 182 ezer ha volt. A belvízrendszer területének legalább 20%-át érintő belvízelöntés a 22. Bodrogközi, a 23. Taktaközi, a 24c. Délborsodi és a 76. Hármas-Körös bal parti belvízrendszerben fordult elő. A vízelvezetések és a kedvezőbbre fordult időjárás hatására április utolsó dekádjában és május első napjaiban az elön­tött terület fokozatosan csökkent. A tározókban vissza­tartott víz mennyisége — az előző havi értékhez képest — 26 millió m3-rel (19%-kal) növekedett. A belvízrendszerből elvezetett vízmennyiség (mm) (2006 április) A tiszai árvíz hidrológiai értékelése A téli hófelhalmozódás a Tisza Szegedig terjedő vízgyűj­tőjén a sokévi átlag felett, de az eddigi maximumok 60—70%-a körül alakult. A hóolvadás nagyobb ütemben március végén indult meg és hosszabb ideig követte a na­pi hőmérséklet-ingadozást. A csapadék a sokévi ádagot ugyan csak 10—30%-kal haladta meg, de előfordulása az árhullámok kialakulása szempontjából kedveződen sza­bályosságot mutatott: az 5—6 naponkénti ismétlődése kedvezett annak, hogy az árhullámok a mellékfolyók tor­kolati szakaszán és a Tiszán egymásra halmozódjanak. A Felső-Tisza hazai legfelső vízmércéin az LNV ér­téke alatt 1—2 méterrel tetőző árhullámok egymásra torló­dása már jelentős árhullámot eredményezett Vásáros- naménynál, amelynek szintje elmaradt ugyan a korábbi maximumoktól, de az árhullám tömege elérte a korábbi, LNV-t eredményező 2000. évi árhullámét. A Bodrogon a hókészlet és a csapadék is jelentős volt, a Tisza által visszaduzzasztott szakaszon minden idők egyik legnagyobb tartósságú — bár nem a legmaga­sabb — árhulláma alakult ki. A Tisza tokaji tetőzése emiatt két napig közel azonos szinten állt. A Közép-Tiszán — a 2000. évi után — minden idők második legmagasabb és legnagyobb tartósságú árhulláma alakult ki. A Fekete-Körösön január—április között 22 árhul­lám indult el. Több közepes és nagyobb árhullámmal je­lentkezett a Fehér-Körös, többször áradt a Sebes-Körös és a Berettyó is. Mindezek eredményeként a tiszaival ta­lálkozó hármas-körösi árhullámnál a torkolati szakaszon a vízfelszín esése és a folyó vízszállítása rendkívüli módon lecsökkent, az árhullám tömege gyakorlatilag tározódon és mindez a FIármas-Körösön LNV-ket eredményezett. A Maros árhulláma önmagában nem volt jelentős, ki­sebb tiszai víz esetén észrevétlenül levonult volna, a Tisza árhullámával és a dunai visszaduzzasztó hatással egybeesve viszont tovább súlyosbította az Alsó-Tisza árvízi helyzetét. Az Alsó-Tiszán a felülről érkező tiszai árhullámnak, a Hármas-Körösön és a Maroson levonuló árvíznek, vala­mint a Duna visszaduzzasztó hatásának egybeesése példát­lanul összetett hidrológiai helyzetet eredményezett: a ko­rábbiaknál helyenként 40-60 cm-rel magasabb vízszintek alakultak ki, miközben a felső szakaszokról érkező víz na­gyobbrészt tározódon és csak kis mértékben folyt tovább. Az április közepétől csapadékmentessé váló időjárás hatására az apadás mértéke és üteme tökéletesen követte a rendkívüli módon megtelt meder kiürülési folyamatátés tükrözte a Duna apadást lassító hatását. 11-30

Next

/
Oldalképek
Tartalom