Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Kőtelek A Tisza jobb partján, a KÖTIKÖVIZ1G működési területén fekvő település már a XIII. század elején népes hely lehetett. Nevét az egykori kői apátságtól („Abbatia de Kew ad Tibiscum”) nyerte, melynek romjai a Monostori dombon még a XIX. században is láthatók voltak. A XIV. században „Keutelek” alakban említik. A legenda szerint 1711-ben II. Rákóczi Ferenc a falu határában, egy körtefa alatt táborozott csapataival. A kurucok kincset ástak el a környéken, amit sokan kerestek azóta. A Kőtelek térségében volt a Tisza egyik legnagyobb kettős kanyarulata, amelyet a folyó szabályozásakor, 1865-ben átvágtak. Az így kialakult Gói-tói-Holt-Tisza hossza 4,6 km. A „szentély” típusú holtágak közé tartozik. A Tisza által sokszor közvetlenül fenyegetett községet napjainkban is az 1910-ben megépített gát védi a folyó áradásaitól. A közel kétezer lakosú község életét meghatározó módon befolyásolja a folyó közelsége; ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben egyre jobban fejlődik a falusi turizmus. A 2000. évi tiszasasi buzgár emléktáblája A tiszasasi református templom, előtte az I. világháborúban elesettek emlékműve Tiszasas Jóllehet a Tiszazugban található „Sas”-t, mint királyi birtokot, 1348-ban említik először írásos dokumentumok, a régészeti leletek szerint már az Árpád-korban jelentős település állt a területén. A KÖTIKÖVIZIG működési területén fekvő Tiszasas olyan nevezetes személyiségek birtoka volt az elmúlt évszázadokban, mint Kinizsi Pál vagy Zay Ferenc., szolnoki várkapitány. A XVI. század végén kezdődött tizenötéves háborúban a település elpusztult, lakói Csongrádra menekültek. Neve 1863 óta Tiszasas. A magaslati fekvésű, halmazosan beépített településmag egyedi látványa összetéveszthetetlen hangulatot kölcsönöz a falunak. A főutcán még ma is láthatók azok a dísztéglával borított homlokzatú, oszlopos-tornácos lakóházak, melyeket a vagyonos gazdák építettek egykoron, de a szegényebbek által emelt, tornác nélküli, gádoros házak is állnak még. Néhány jellegzetes, deszkából készült kapu is híven modellezi a falu egykori arculatát. A tiszai árvizek mindig elérték a települést és határát. Legutóbb - 2000-ben - itt alakult ki az a sikeresen elfogott buzgár, melynek emléktábláját a jelenleg 1150 ember lakta község főterén állították ki. Az emléktábla: öntudaterősítő mementó. Üzenete: egy percre sem szabad elfeledkezni a lehetséges veszélyről — de mindvégig tudni kell, hogy szakszerű összefogással a váratlan vész is elhárítható, legyőzhető. A Tisza-szabályozás és a kortársak A XIX. század 30-as, 40-es éveiben minden szakértő előtt nyilvánvaló volt, hogy csak az egész tiszai vízrendszer szabályozásával érhető el siker. Az ezzel kapcsolatos műszaki elképzelések a laikus nemesurak és értelmiségiek számára nem voltak minden esetben értelmezhetők. Sok esetben hiányoztak a szükséges földrajzi, vízrajzi, de legalábbis a helyszíni viszonyokkal összefüggő ismeretek, így a szabályozásban érdekelt birtokosok hatványozottan ki voltak szolgáltatva a szakértőknek, és mert nem értettek hozzá, a jobb meggyőző erő, a hatékony érvelés, egy-egy politikai tekintély pártoló, vagy elutasító véleménye döntő volt a számukra. Es még valami: mi mennyibe kerül, és ki viseli a költségeket?! A szabályozási tervek felett kialakult szakmai vitába a mérnökök mellett, ahogy az már azóta is lenni szokott, orvosok, ügyvédek, és nagy tekintélyű nemesurak is beleavatkoztak. Nem volt véletlen Széchenyi találó megállapítása: „ví%s%abályo%ásban alig van magyar táblabíró, ki magát competensnek nem hinné”. Egy viszont tény, a vitatkozó felek között szinte alig volt olyan, aki a Tisza-szabályozás értelmét kérdőjelezte volna meg. Abban mindenki egyetértett, hogy a szabályozással nem lehet tovább várni. A módszerek tekintetében volt vita, az alapkérdésben nem. Az persze már más lapra tartozik, hogy az ártereken élő csíkász, pákász, madarász embereket senki nem kérdezte meg, mi a véleményük a tervezett vízimunkákról. Az ő meggyőzésükről, érdekeltté tételükről szó sem esett. Igaz, ez akkoriban még nem is volt szokásos, annak ellenére, hogy a Tisza-szabályozás ügyében az ő életterük felszámolásáról volt szó. Depónia Anyaghalom. Tömörítetlen (kő-, kavics-, homok-, föld-, humusz-, kotormány- stb.) anyagoknak leginkább prizma-alakokba rendezett lerakata.
