Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Tiszaroff A KÖTIKÖVIZIG működési területén, a Tisza bal partján található község már a honfoglalás idején lakott volt. Határa a folyó festői kanyarulatához simul. Kezdetben az Aba nemzetség szállásbirtoka, első említését (1212) a Váradi Regestrumban találjuk „Rowa” néven. Mint annyi folyó menti település fejlődésében, itt is nagy szerepet játszott, hogy Tiszaroff hosszú századokon át tiszai átkelőhely volt. A török korban lakói többször elmenekültek. A legnagyobb pusztítást az 1683. évi tatár átvonulás okozta. A felégetett falu túlélői csak 1691-ben költöztek haza Akolhát pusztáról. Az új település a mai helyén épült fel, amely ekkor már II. Rákóczi Ferenc birtokához tartozott. Az itt élők zömmel földműveléssel foglalkoztak, amit Roff első, 1703-ból ismert, ekevasat ábrázoló pecsétje is igazol. Az elkövetkező évszázadban sok család jutott e vidéken birtokrészhez és több armális nemes is beköltözött a faluba. A XVIII. század második felében a lakosság száma alig maradt el a jelenlegitől. A gyakori árvízi kiöntések egyfelől javították a megművelt földek termőerejét, másrészt rontották a közegészségügyi helyzetet: a környékbéli pangó vizek, mocsarak ugyanis jelentős mértékben a malári- ás megbetegedések melegágyai voltak. Amikor a XIX. század derekán megkezdték a rendszeres folyószabályozást, a roffi birtokosság az elsők között csadakozott a munkálatokhoz, s az itteni védtöl- tések még az 1840-es évek végén megépültek. A gátak fejlesztését és a falu tólaposi öblözethez tartozó belvizeinek későbbi rendezését a tiszaroffi székhelyű Közép-Tiszai Armentesítő Társulat hajtotta végre. A községből 1964-ben kivált Tiszagyenda, így az itteniek száma szinte megfeleződött. Az utóbbi években szépen fejlődő Tiszaroffnak jelenleg kevesebb mint kétezer lakosa van. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztési program keretében a település határában árapasztó tározót létesítenek. Fej karózás A hullámveréstől megtámadott töltésrézsű védelmére szolgáló módszer. Az elhabolt homlokfal előtt 30-40 centiméterre — és egymástól 40-50 centire levert árvízvédelmi karók mögé tíz centiméteres vastagságban rozsét, mögé pedig nedves szalmát csö- möszölnek. A védőfal egy méter magasságig is nöA gátőrség kezdetei A Tisza-völgyi ármentesítő társulatok 1858. évi pesti nagygyűlésén Herricb Karolj, a Tisza-sza- bályozás központi főfelügyelője bejelentette: egyes társulatok annyira eladósodtak, hogy a töltés felügyeletét ellátó őreiket sem tudják fizetni. Herricb sürgette a társulatokat: kérjék a helytartóságot, hogy hozzanak jó és szigorú gátrendszabályokat, mert amíg a mentesített terület nem népesedik be kellőképpen, ezek az építmények „a gondadanság vagy rosszakarat áldozatai lehetnek csak közép vízveszély esetén is — ha mindjárt az elemmel a legbiztosabban megküzdhetnének is.” Herricb azt javasolta, hogy minden öt—hat kilométernyi töltésszakaszra tartós, jó anyagokból épített, de olcsó gátőrházat telepítsenek. Ha a társulatok összefognak, s megadott típusterv alapján egyazon vállalkozóval építtetik meg gátőrházaikat, ez a megoldás nem jelenthet túlzott anyagi megterhelést számukra. A régebbi időkben, a jobbára közerővel épült dunai töltéseken nem is voltak gátőrházak; az őrszemélyzetet többnyire a szomszédos községekben helyezték el. A századfordulóra gyökeresen megváltozott a helyzet. A gátőrök ekkor már a védvonalakon laktak, s ugyanott helyezték el az árvédelmi szertárakat is. Az akkori statisztika szerint a Duna mentén 298, a Tisza völgyében 626 gátőr teljesített szolgálatot. A források a gátőrökön kívül megemlítik a gátfelügyelőket és a gátbiztosokat is. Megtelt a nagyiváni belvíztározó Április 14. Péntek Az ADUKÖVIZIG területén megkezdték a Duna-völgyi-főcsatorna torkolati műtárgy utófenekének kimosódás elleni védelmét. Árvízvédelmi munkákat jelenleg három dunai és mind a hat tiszai KÖVIZIG védvonalain végeznek. Tekintettel a húsvéti ünnepekre, az OMIT elrendelte, hogy a védekezésben jelenleg nem érintett KOVIZIG-eknél tartsanak megerősített készenléti szolgálatot, hogy szükség esetén 12 órán belül útnak tudják indítani a védekezésre kirendelt személyeket, felszereléseikkel együtt. Mentett oldali töltésmegtámasztást alkalmaztak az ÉKÖVIZIG védvonalain: a Laskó és a Rima visszatöltésezett szakaszán, valamint a Tisza taktaközi védvonalai mentén. Az ÉKÖVIZIG területén a hullámverés több helyen okozott kimosódásokat, de mindenütt tovább építik, erősítik a védműveket (poroszlói szivattyútelep, Eger-pataki híd, Sajó, Tiszakeszi térsége, Inérhát—Taktaföldvár, Bodrog bal part kengyeli, bikatói szakasz). A TIKÚVIZIG területén az ároktői gátőrjárásban tovább védekeznek a hullámverés ellen. A nagyiváni tározó nyugati lokalizációs vonalán nyúlgátat építetnek. A KÖTIKÖVIZIG szakaszain hullámverés elleni védekezés folyik Tiszajenő, Tószeg, Kőtelek és Tiszaroff térségében; bordás megtámasztásokat építenek Tiszaroffnál, s ellennyomó medencéket a Zagyva-torkolat térségében. Az ATIKÖVIZIG védelemvezetése a honvédséggel közösen két helikopterrel berepülte és megszemlélte a következő hetek védekezési helyszíneit, a honvédségi erők potenciális bevetési területét.
