Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Készül a hullámverés elleni védmü a tószegi sasi kanyarban A hóban tárolt vízkészlet 2006. április 10. Az elmúlt héten a Duna Nagymarosig terjedő vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízkészlet mintegy 10%-os csökkenése tapasztalható, főként az 1000—1500 m tengerszint feletti magassági zónában érvényesülő olvadás következtében. A magashegységi területeken még folytatódott a hófelhalmozódás. A becsült 6 km3-nyi hóban tárolt vízkészlet mintegy 25%-kal elmarad a szokásos április eleji- közepi adagoktól. A Tisza Szegedig terjedő vízgyűjtőjén is csökkent a hóban tárolt vízkészlet, a számított 0,75 km3-nyi mennyiség valamivel meghaladja az évszakos értéket, de az árhullámok további alakításában már nem játszhat szerepet. 1^,3 — a korábbi években mért maximum ezen a napon ■ 2000 m felett ■ 1500 - 2000 m ■ 1000-1500 m □ 500 -1000 m □ 0 - 500 m EGY SAJTÓVITA DOKUMENTUMAI Szemelvények a Népszabadság 2006. tavaszi számainak Fórum-rovatából Márkus Ferenc: Folyóink, vérünk, ereink „[...] Szaporodnak gondjaink a folyók mentén, és velük a gondokról születő vélemények is. Czigler Lászlónak is sok mindenben igaza van (Csak gond van vele, április 8.), de abban téved, hogy az EU előírná nekünk, hogy egymillió hektárt kivonjunk a mezőgazdasági termelésből. A józan ész diktálja, hogy a szántóföldi gazdálkodást célszerű megváltoztatnunk a töltésekkel szabdalt mélyártereken, ahol nagy kiterjedésben, rendszeresen fenyeget az árvíz, a belvíz és az aszály. Okosabb áttérni a hal-, nád-, gyep-, vad- és erdőgazdálkodásra a Czigler által összefoglalt okok és okozatok miatt. Igaz, ez is mezőgazdasági termelés. Szántó helyett vizet, vizes területet is lehet művelni. Az egymillió hektárt hazai ökológusok és ökonómusok kalkulálták ki, még a csatlakozás előtt. Számításba vették a nemzetközi piacon versenyképtelen, kedvezőtlen adottságú területek összességét és az ottani mezőgazdasági termelési lehetőségeket. Azt is vizsgálták, hogy ha a termelést az egymillió hektáron a dániai szinthez igazítanánk, annak a táj, a talaj, a víz és az élővilág — az árterek, rétek, legelők és mocsarak — látnák kárát. Miért nem ismerjük fel a változtatás szükségességét? Többek között azért, mert nehezen tudjuk elképzelni a természet, a természetes folyók és ártereik működésének rendjét. Nincs tapasztalatunk, tudásunk és áthagyományozódott ismeretünk a természetközeli állapotokról. A természetes viszonyoktól idegen, átalakított, elhasznált, mondhatni lelakott vízgyűjtőn élünk. Gátak közé szorított folyót, árterekbe beszivárgó településszerkezetet, szántóföldi gazdálkodást örököltünk és próbálunk fenntartani. [.. Megjelent a Népszabadság, 2006. április 20-i számában Szegeden is készülnek... Az ATIKÖVIZIG működési területén a III. fokú árvízvédekezésre történő felkészülés jegyében hozzáláttak az ideiglenes védművek kiépítéséhez, az előrejelzett vízszintekhez igazodva. Szjgyártó Zoltán: Nem mind arany, ami fénylik Nyílt levél Czigler László biológusnak „[...] Nyilvánvaló, hogy a XIX. század elején — amikor Európa lakosságának növekedésével az árutermelés, s így a szántóföldi gazdálkodás, az ipar és a kereskedelem fejlesztése mind fontosabbá vált — szükségképpen vetődött fel az ármentesítés iránti igény. Hazai adottságaink között pedig ezt a feladatot sem akkor, sem most nem lehet mással, mint gátrendszer létesítésével megoldani! Ami viszont a gátrendszereket illeti f...] a régmúlt időkben kellő pontossággal csak a terepadottságokat lehetett feltárni, s a folyók medrét lehetett felmérni. A folyókon levonuló vízmennyiségek meghatározására akkor még kellően megbízható, kellően széles körben alkalmazható és kellően gyors módszer nem állt rendelkezésre. [...] Még nem álltak rendelkezésre azok a hidraulikai számítási módszerek sem, amelyekkel a gátakkal közrefogott árvízi mederben (a hullámtéren) levonuló árhullámok alakulását, még a tervezés folyamán meg lehetett volna határozni. így akkoriban egy ilyen feladat megoldása erősen közelítő számításokra támaszkodó becsléseken alapult; rábízva az időre az esetleg szükségessé váló módosítások elvégzését Ilyen körülmények között tehát igen nagy' eredménynek kell tekinteni azt, hogy7 a gátak helyét sikeresen, rögtön jól határozták meg (ami például Flurópa nyugati felén nem mindenhol sikerült). Azt pedig, hogy [...] nem törekedtek az akkor rendelkezésre álló számítási módszerekkel alá nem támasztható magas töltések előirányzására, a tervezőknek ma szemére hányni bizonyosan nem lehet Ennyit a fokgazdálkodásról és a gátrendszer kiépítésének előzményeiről. Ezekből, gondolom, nyilvánvaló, hogy^ az így kialakított árvédelmi gátrendszer nélkül a Kárpát-medence alján a mai modern Magyarország gazdasága nem jöhetett volna létre, s így Széchenyi és társai a gondok megoldására helyes utat választottak. így aztán e rendszer megszüntetését az érintettek közül ma bizonyára nem sokan támogatnák. Más oldalról az is igaz, hogy valóban, ha „csak a gond van vele”, ahogy Ön írja, akkor a gátak Ön által károsnak ítélt hatását néhány megfelelő helyen végrehajtott robbantással igen könnyen, igen kis költséggel meg lehetne szüntetni, s az ország síkvidékein ismét az árvíz lehetne az úr. [...]” Megjelent a Népszabadság 2006. mágus 8-i számában Duna Tisza
