Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
fejlesztés fő területe továbbra is az Alföld, ahol a már megvalósult vízgazdálkodási rendszerek hasznosításával és további kiépítésével, koncentráltan lehet az öntözésfejlesztéseket megvalósítani.- Az öntözéses növénytermelés a gazdálkodás legintenzívebb formája, hatása csak megfelelő üzemi méretekben érvényesül, ebből következik, hogy alkalmazása a legtőkeigénye- sebb (álló-, forgóeszközigény), ezért egyetlen fejlett mezőgazdasággal rendelkező államban sem képes a mezőgazdaság önerejéből az öntözéses gazdálkodás bevezetésére.- 2000-ig a vízkészletek oldaláról a lehetséges, a mezőgazdaság oldaláról az indokolt öntözhető területek mértékét országosan 700-750 ezer ha-ban jelölik meg.- Tekintettel a vízszolgáltató létesítmények átlagos megvalósítási idejére (4-5 év), a hasznosító művek üzemszerű hatékony beindulási idejére (2-3 év), az öntözésfejlesztéseknek - a mindenkori időjárási viszonyoktól függetlenül - egyenletesnek kell lenni, mert egyetlen csapadék hiányos év lényegesen nagyobb károkat okozhat, mint két-három ötéves tervidőszak öntözési .beruházása. A jelenlegi helyzet alapján egyértelműen megállapítható, hogy az 1978. évi koncepcióban meghatározott - az öntözés területi fejlesztését meghatározó - célkitűzések nem teljesíthetők. 9. Az öntözés fejlesztésének hosszú távú prognózisa és középtávú terve Hosszú távú prognózis A MÉM-OVH 1983-ban megbízást adott a Gödöllői ATE Vízgazdálkodási és Meliorációs tanszékének, hogy egy széles körű kollektíva bevonásával dolgozza ki az "öntözés hosszú távú fejlesztési koncepcióját megalapozó prognózis"-t. A prognózis elkészítésének célja az volt, hogy a mező- gazdasági termelésfejlesztési célkitűzések eléréséhez nélkülözhetetlen öntözéses gazdálkodás fejlesztési koncepciójának kialakításához a közép és hosszú távú öntözésfejlesztési programok elkészítéséhez alapul szolgáljon. A prognosztika jelenleg a hosszú és középtávú koncepciók alapját képezi. A prognosztikai munka főbb eredményei a következőkben foglalhatók össze: A vízgazdálkodási helyzetet befolyásoló legfontosabb négy tényező (domborzat, talajvíz, talaj DV, hidrometeoro- lógiai kategóriák) alapján átlagos körülményekre meghatározott ökotípusok országos területi elhelyezkedése mozaiksze- rűen tarka képet, nagy szétszórtságot mutat. Ez érvényes az ország területét 90%-ban lefedő 25 kiemelt ökotípusra, illetve az öntözés szempontjából számításba vett ökotípusokra egyaránt. Mindez arra int, hogy öntözésfejlesztések távlati 86 ■
