Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)

I. A magyar öntözéses gazdálkodás fejlődése

I. A MAGYAR ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSE

1. Az öntözéses gazdálkodás első' szakasza

Az öntözéses gazdálkodás első nyomait már a XVI. században megtalálhatjuk, amikor a rizs - déli országrészeinken - meghonosodott.

Az Alföld öntözéséről az első nagyobb méretű fejlesztési tervek a múlt század elején készültek. Ez időszak vízimunkái elsősorban az aszály elleni védekezést és a lecsa- polásokat szolgálták.

írásos és ma is értékelhető feljegyzéseink az 1863-65- ös aszálykárokról és az ezt követő intézkedésekről vannak Az ekkor kibontakozott vitákban erőteljes igény merült fel az öntözőfőművek létesítésére, amit abban az időben is egyértelműen állami feladatnak tekintettek.

Az 1863. évi aszály után, de a rákövetkező minden nagyobb aszály idején is rendszeresen felvetődött az öntözés kérdése a viták során.

A közérdekű öntözőcsatorna létesítéséről szóló 1900:

XXX. te. vitáján mások között Kossuth Ferenc fejtette ki: csak az állam lehet képes arra, hogy megfelelő lökést adjon az öntözés ügyének; s nagyon fontos a tervszerűség ebben a munkában: né ötletszerűen történjék az öntözőművek kiépülése, mint ahogyan korábban a vasutaké történt.

A két világháború közötti évtizedek sem hoztak érdemleges változást az öntözésben. 1919-1930. között az öntözött terület összesen csupán 1549 hektárral nőtt, a növekedés tehát évente nem érte el átlagosan a 130 hetárt sem.

1935-ben katasztrofális aszály pusztított hazánkban.

Az aszály következtében sok ezer parasztcsalád került válságos helyzetbe.

Az aszály lendületet adott az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének. Ekkor határozták el a Tiszafüredi öntözőrendszer és a Békésszentandrási Duzzasztómű építését.

Az öntözés tervszerű fejlesztését, irányítását az 1937. évi XX. te. által létrehozott öntözésügyi Hivatali megalakulásától lehet számítani.

Ebben az időszakban folytak sikeres rizstermesztési kísérletek , amelyek után megindult az üzemi termesztés. 1943- ban - 3200 hektáron - több mint 33 q/ha-os átlagtermést értek el a rizstermesztő üzemek.

A felszabadulás előtt 1939-ben volt a legnagyobb az öntözésre berendezett terület, amikor megközelítette a 14 ezer hektárt.

7