Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
Bevezető
BEVEZETŐ Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk termelésének egy főre számított növekedési üteme a 70-es évtizedben első volt a világon (23%, illetve 26%). Az egy lakosra jutó gabonatermelésben 1984-ben a világon a harmadik helyen álltunk. Élelmiszergazdaságunk exportorientálttá vált. A kiegyensúlyozott belföldi ellátás mellett 1960-84. között a mezőgazda- sági és élelmiszeripari exportunk évi 5 milliárd Ft-ról 89 milliárd Ft-ra növekedett. A VI. ötéves terv időszakában a megtermelt élelmiszer 30-33%-át száz országba exportáltuk. Egy lakosra vetített élelmiszer kivitelben a világranglista 10. helyén állunk. Ezzel mezőgazdaságunk a fejlődés ütemét és néhány ágazat termelési eredményét tekintve világviszonylatban is méltó elismerést vívott ki. A vízigényes kultúrák termelésében mutatkozó elmaradásunk azonban nem csökkent, hanem növekedett az élenjáró országokhoz viszonyítva. így a burgonya 1 ha-ra eső hozamában 14., a cukorrépa esetében a 17. helyen állunk az 1976-80. évek átlaga, illetve az 1984. évi eredmények alapján . A termelés fejlesztésé megköveteli a termeléstechnológia állandó tökéletesítését, az anyagi, technikai és szellemi feltételek magas szinten való biztosítását. A mezőgazdasági üzemek adottságaitól termelési színvonalától függően - időjárási körülményeink között - a víz időszakos hiánya válik ma és mindinkább a jövőt illetően a dinamikus fejlődés gátjává. Ezt szakembereink sok esetben csak későn és nem is tudatosan ismerik fel. A döntően szemléletbeli helyzet kialakulását segítették az öntözés nélküli termelésre való orientáció, a szárazságra való nemesítés és az öntözéses gazdálkodás fejlesztése során elkövetett hibák is. Agrár-felsőoktatásunkban sem kap súlyának megfelelő helyet a vízgazdálkodás oktatása. Sokan kérdezték tőlem az elmúlt időszakban, hogyan ítélem meg az öntözéses gazdálkodás helyzetét és perspektíváját? Válaszom - mint az élet által felvetett kérdésre adható válaszok többsége - nem lehet egyértelmű. Egyrészt pesszimistán, ha a meglévő és elmulasztott lehetőségek hasznosítását, ezzel összefüggésben az üzemek egy jelentős részénél és népgazdasági szinten is több esetben meglévő szemléletbeli megítélést, és a vállalati szinten je5
