Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
Az Egyesült Nemzetek szakértőiből álló team becslése szerint 1970. és 2000. között a Föld öntözött területe 80 millió ha-ral növekszik, melyből a fejlődő országokra 56 millió ha jut. Távlatilag, amikor a rendelkezésre álló vízkészlet maximális kihasználásával a termőterület 20-22%-a válik ön- tözhetővé, az ország legjobb adottságú területein, a mező- gazdasági termelés mintegy 40%-át függetleníthetnénk a csapadékingadozásoktól♦ Az öntözés jelentősége azonban az öntözött területek nagyobb termésátlagának elérésével nem merül ki. Ugyanis az öntözés révén a mezőgazdasági termelés belterjessége általában és az öntözetlen területekre vonatkoztatva is jelentősen fokozódik. Az öntözéses gazdálkodás helyét, szerepét a magyar mezőgazdaság fejlesztésében ezek a célkitűzések indokolják. A célkitűzés megközelítése folyamatos, megalapozott tevékenységet igényel. Az agronómiái, talajtani, műszaki és közgazdasági feltételeken túlmenően a mezőgazdaságot irányító, szervező szakemberek széles körében alapvető szemléletváltozásnak kell bekövetkezi. Alapvető követelmény, hogy a gazdaságpolitika szerves részévé váljon az öntözés fejlesztése, mert csak ez biztosíthatja, hogy a fejlett termeléstechnológia mind hatékonyabb eleme legyen az öntözés. 1. A hazai öntözésfejlesztés főbb indokai a) Éghajlati adottságok Csapadékellátottság Magyarország időjárását a száraz nyarú mediterrán, a kiegyenlített nyugat-európai és a szélsőséges kontinentális éghajlati övezet befolyásolja. Ennek eredménye, hogy 10-15 éves cikluson belül általában előfordul egy bő csapadék-el- látottságú és egy aszályos időjárási periódus. Az aszályos években a tenyészidőszak folyamán jelentős vízhiány mutatkozik, míg a bő csapadékellátottságú években a felszíni vízborítás okoz károkat. Országunk csapadékban legszegényebb területeit a síkságainkon találjuk a Nagy- és Kisalföldön, valamint a Dunántúl keleti vidékein. Itt az évi csapadék 50 éves átlagban nem éri el az 500 mm-t. Síkságaink többi része éves átlagban 500-600 mm csapadékot kap. Az Alföld közepétől a szélük felé haladva a csapadék mennyisége növekszik. Az átlagos csapadék 500 mm és azon felüli értékei általában kielégítenék a növénytermesztés igényét, de az egyes évek csapadékának bizonytalan volta, továbbá a csapadékösz- szeg szeszélyes időbeni ingadozása olyan nagymértékű, hogy - kielégítő nagyságú sokévi átlag mellett - mégis gyakori a részben vagy teljesen aszályos időszak. 52
