Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)

I. A magyar öntözéses gazdálkodás fejlődése

- az öntözött szántóterületek talajminősége javult a korábbi évekhez képest (e területek 73%-a ma már a 20 AK/ha-nál jobb földminőségű csoportba sorolható).

Az ültetvények öntözése 1976-80. között az időszakra jellemző ár- és jövedelemviszonyok mellett is gazdaságos volt.

Az összes termelési költségen belül ugyanis, csak 2-3%-ot jelent az öntözés. A Kertészeti Egyetem nyolc éves (1970-78.) mérései is ezt bizonyítják. (9. sz. táblázat). A zöldségfélék öntözésének hatékonysági mutatói alapján - szintén a Kertészeti Egyetem felmérése szerint - a fűszerpaprika és a zöldborsó hálálja meg megfelelő átvételi árak esetén, az öntözés megnövekedett többletköltségeit (10. sz. táblázat).

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1980. évi modellvizsgálatái szerint a főbb vízigényes szántóföldi kultúrák közül a cukorrépa közvetlen öntözési költségei, a termelési költség 8-10%- át teszik ki, A többletköltségeket csak 9 t/ha többlettermelés elérésével lehet ellensúlyozni. Legalább 45 t/ha termés- hozam elérése mellett várható a száraz termeléshez képest többletnyereség. Az étkezési burgonya öntözése az összes költségen belül 3-5%-os arányú, 5-6 t/ha terméshozam mellett öntözése gazdaságosnak mondható. A kukorica öntözési költsége az összes termelési költség 15-16%-a. A többletköltségek fedezéséhez 1,8-2 t/ha szükséges. 7-7,5 t/ha terméshozam fe- lett keletkezik a szárazgazdálkodással elérhetőnél kedvezőbb nyereség. A kukorica hibrid vetőmag előállító területeken az öntözés ennél kedvezőbb eredményeket ad, már 0,3-0,5 t/ha többlettermés fedezi a többletráfordításokat. A kevésbé vízigényes szántóföldi kultúrák közül a búza öntözési költsége az összes költségen belül 10-11%-os nagyságrendű, 0,8-1,0 t/ha többlettermés fedezi a többletköltségeket, 5-5,3 t/ha terméshozam elérésével képződik a száraz gazdálkodással, elérhetőnél több nyereség. A tömegtakarmányok öntözésénél közvetlenül nem jelentkezik többletnyereség, mert az közvetett módon nagyrészt a transzformáló állattenyésztési ágazattól függ. A főbb öntözött növények néhány költségadatát áttekintve megállapítható, hogy a megnövekedett költségeket csak jó termelési színvonalon gazdálkodva lehet ellensúlyozni, akkor ha a berendezett területek túlnyomó hányadán öntözésigényes növényeket termesztenek, és élnek a kettős hasznosítás lehetőségeivel is.

Jelenleg a feszültség forrása, hogy avízigényes kultúrák termelése - amelyek megfelelő hozamnövekedéssel gazdaságossá tehetnék az öntözést - általában nem azokra a területekre koncentrálódott, ahol öntözhető földek vannak. A termékszerkezet változtatásának pénzügyi feltételeivel kevés üzem rendelkezik .

A racionális földhasználat, az ország ökopotenciájának mind hatékonyabb hasznosítása azonban ma indokolja, holnap már megköveteli, hogy ott öntözzünk és ott olyan növényeket termeljünk, melyeknek a hatékonysága, eredménye a legnagyobb.

26