Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)

I. A magyar öntözéses gazdálkodás fejlődése

3. Az öntözéses gazdálkodás harmadik szakasza az 1966-67-es évektől - 1975-ig tart

1965-ben határozta el kormányzatunk a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei megvalósítását, ami a Tiszavölgyben közel 300 ezer hektáros öntözés-fejlesztés főmű lehetőségét hivatott megteremteni. A főmű előkészítését széles körű agrár-műszaki tervező munka előzte meg. Ennek keretében feltárásra kerültek az öntözéses gazdálkodás fejlesztése során elkövetett hibák, fogyatékosságok. Széleskörű gazdaság-politikai, szakmai-társadalmi - vitákon tisztulva alakult ki az új koncepció, melynek legfontosabb szempontjait a következőkben lehet összefoglalni.- Az öntözést ott célszerű fejleszteni, ahol arra legalkalmasabb természeti (talajtani-vízgazdálkodási), valamint közgazdasági adottságok találhatók.- Az öntözéses gazdálkodást akkor célszerű az üzemekbe bevezetni, amikor a gazdaság termelési, gazdálkodási színvonala eléri, illetve megközelíti a száraz gazdálkodás körülményei között gazdaságosan elérhető termelési színvonalat, vagyis a természetes csapadék - mennyiségében és eloszlásában - nem elégséges a termelés bővítéséhez. Ez az időpont az, amikor a termelés további növeléséhez szükséges fontosabb tényezők közül a víz kerül minimumba.- Állandó nagy terméseket csak akkor érhetünk el, ha a növény fejlődése számára az összes szükséges tényezőt folyamatosan és egyidejűleg - a megkívánt mennyiségben és minőségben - biztosítjuk.- Az öntözés fejlesztését megelőzően - vagy legkésőbb azzal egyidőben - szükséges az üzemi vízrendezést megvalósítani a korszerű táblásítást, úthálózatot kialakítani.

Az 1968-70-es években alakult ki a volt MÉM Tiszavidék Mező- gazdaságfejlesztési Irodája és az OVH szervei közös, koordinált munkája nyomán a mezőgazdasági és műszaki tervezés összhangja és megkezdődhetett az öntözésfejlesztést igénylő mezőgazdasági üzemek szervezett felkészítése és öntözővíz fogadására.

Az öntözéses gazdálkodás szerepének, a mezőgazdaság általános fejlesztésében elfoglalt helyének meghatározásában nagyjelentőségű volt az 1045/1972. (XII. 14. minisztertanácsi határozat, melynek értelmében az öntözővizet a termelési célkitűzések elérése érdekében kell felhasználni. Az öntözővízkészletet a koncentrált iparszerű mezőgazdasági termelés megalapozására, a zöldség, a cukorrépa, burgonya területek öntözésére kell elsősorban biztosítani, valamint a nagyüzemi állattartó telepek takarmányellátását kell biztonságossá tenni. A MT határozat kiemelt jelentőséget tulajdonít a rizs- termesztés fejlesztésének is.

11