Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

12. Árvízi vizsgálatok

könnyítik az árvízi viszonyokat vizsgáló hidrológus feladatát. Sokkal nehezebb és felelősségteljesebb általában a kis és köze­pes vízfolyások árvizi viszonyainak vizsgálata, mert ezekről többnyire egyáltalában nincsenek, vagy csak igen rövid időre kor­látozódnak a rendszeres hidrológiai észlelések. Ebben a fejezetben a vizgazdálkodási létesítmények tervezé­sével kapcsolatos árvizi vizsgálatokat tekintjük át. A létesít­mények üzemét szolgáló árvizi tájékoztatásokkal és előrejelzé­sekkel a 16. fejezetben foglalkozunk. 12.1. Az árvizi viszonyok vizsgálata észlelési adatok alapján Az árvizi viszonyok feltárásának elsődleges és ’’szabályos" (bár gyakorlatban meglehetősen ritka) esete, ha a vizsgálandó vízfolyáson, illetve szelvényben hosszú ideje folynak rendsze­res hidrológiai észlelések. Az ilyen "teljes" észlelési sorok elemzésének tanulságait hasznosítjuk végső fokon az észlelési adatok részleges, vagy teljes hiánya esetében is. Az előfordulható legnagyobb vízhozamok megállapitása Az árvizi viszonyok vizsgálata során felmerülő első és legnehezebb kérdés: milyen magasra emelkedhet a folyó vízál­lása? A válasz legegyszerűbb és leginkább nyilvánvaló módja annak a megállapitása, hogy meddig emelkedett a folyó vizszine az el­múlt években és évtizedekben. A vizsgálat időpontjában jellemzőnek (előfordulhatónak) minősített "eddig észlelt maximum" bizonyos - a létesítmény jelentőségéhez mért - biztonsági többlettel meg­emelt értékét vették hosszú időn át mértékadónak az ármentesi- tést szolgáló, vagy az elöntéstől védeni kivánt létesítmények tervezésében. Ennek az egyszerű megoldásnak két alapvető hiányos­sága van: 1. Az "eddigi maximum" nyilvánvalóan attól is függ, hogy milyen hosszú időre tekintenek vissza az észlelések, amelyekből megállapították;- 104 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom