Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

12. Árvízi vizsgálatok

Amint a 12-3. ábrán látható a különféle valószinüségszámi uási eljárások ebben a tartományban egymástól igen eltérő eredményekre vezetnek. A matematikai statisztika módszereivel meg lehet állag?itani, hogy a különféle valószinüségi eljárások (eloszlási tipus görbék) közül az észlelési időszak hosszának megfelelő tartományon belül melyik illeszkedik legjobban a vizsgált adatsorhoz. Ez azonban épp úgy nem jogosit fel a nagymértékű extrapolálásra, mint ahogy a viz- hozamgörbe egyenletének a megállapitása nem teszi lehetővé a mérési tartományon messze kivüleső vízállásoknál lefolyó vízhozamok megállapítását. Vonatkozik ez természetesen a (12-10) képlet szerinti tapasztalati valószinüségek alapján meghatározott valószinüségi görbére is. A valószinüségi hálózat segítségével közelítően egyenessé1^ és igy látszólag egyértelműen meghosz- szabithatóvá válik a valószinüségi görbe, de ez lényegében véve épp olyan látszólagos egyértelműség mint a vizhozamgörbének a "kiegyenesitése" logaritmikus hálózat segítségével. Az az előnye kétségkívül meg van a tapasztalati valószinüségek szerinti vizsgálatnak, hogy az egyes értékeket ábrázoló pontok közvet^ Az U - h. ábrán bemutatott un. Hazen-féle valószinüségi hálózat a szerkesztésénél alapul vett feltétel szerint szabályos eloszlású (a véletlen hibák eloszlásának Gauss- féle görbéjével jellemezhető) adathalmaz esetén teszi pontosan egyenessé a valószinüségi görbét. A szabályostól kismértékben eltérő eloszlás esetében a hálózatban ábrázolt pontok enyhe ivü görbét jelölnek ki.

Clőfordulási valószínűség, p , %

12-3. ábra

A különféle valószinüség- számitási eljárásokkal számítható eredmények ösz- szehasonlitása [227]- 111 -