Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

11. Magyarország hidrológiai viszonyai

a (11-2) egyenletet csak közvetett utón lehet megoldani. Leggyakoribb az elpárolgó vízmennyiségeknek a kiszámítása időjárási adatok alapján, amiről a harmadik részben lesz szó.

A vízmérleg éven belüli átlagos alakulásáról, a csapadékra és lefolyásra vonatkozó adatok alapján, a 11-4. ábra segítségével is viszonylag jól lehet tájékozódni. A Zala vízgyűjtő területének vizháztartási viszonyait szemléltető 11-5. ábrán jól látható, hogy a vizkészletváltozásokban igen határozott évi ritmus van.

A teljes ciklust magában foglaló hidrológiai év a készletfelhalmozódás időszakét jelentő téli, és a készletet csökkentő nyári félévből áll. A téli vizkészlet-felhalmozódás kezdetének átlagos napja az ország folyóinak vízgyűjtőterületén augusztus lO. és szeptember 20. közé esik (11-6, ábra). Minthogy a folyók vízszállításában és a felszin alatti vizekben általában lényegesen később indul meg a felhalmozódás mint a fedőrétegben, a hidrológiai adatok csoportosításéban többnyire nov. 1-el (néha okt. 1-el) kezdődő téli félévet vesznek alapul.

Valamely terület vizháztartási viszonyainak fontos jellemzője még a lefolyási és az ariditási tényező, amelyekről az 1. fejezetben volt már szó.

A csapadéknak a folyók medrében lefolyó hányadát megadó lefolyási tényező az ország sik- és dombvidékein általában 0,05 és

0. 15 közötti érték, de folyóinknak a határokon túli magas hegyvidéki területein 0,50 és 0,70 körüli értékek is előfordulnak (11-7. ábra).

A lehetséges párolgás és a csapadék viszonyszámát kifejező, tehát az éghajlat száraz vagy nedves voltát jellemző, ariditási tényező folyóink vízgyűjtőjén ugyancsak igen tág határok között változik (11-8. ábra). Az ország síkvidéki területeit jellemző 1,2 és 1,4 közötti értékek a sztyep éghajlati övezetekre mutatnak, a domb és hegyvidéki területek 0,4 és 1,0 közötti ariditási tényezői pedig az erdőövezet értéktartományát fogják át (lá..;d az

1. fejezet adatait).

Az ország 34 vizmérceállomásának vízgyűjtőterületére vonatkozó főbb vizháztartási adatokat a 11-1, táblázat foglalja össze.

A táblázat a fentebb már említett adatokon kivül arról is tájékoztat, hogy a folyók vízszállításának hányad része származik felszin alatti lefolyásból (17. oszlop) és milyen időközönként cserélődik ki átlagosan a területek teljes vízkészlete (21. oszlop).

11 -