Szesztay Károly: Hidrológia és hidraulika. 1. Hidrológia I. Útmutató és adatfeldolgozási gyakorlatok (Tankönyvkiadó, 1963)

Hidrológiai adatfeldolgozási gyakorlatok

Említést kiván még a 18. és 19. számú mérés, amelynek pontjele igen jelentékenyen balra tolódik a kiegyenlítő görbétől.

A nagy eltérést valamely időszakos jellegű duzzasztóhatás (például a medernek a szokásosnál jóval erősebb elgazosodása) okozhatta, de természetesen az is lehetséges, hogy hibás mérésről van szó (például hordalék juthatott be a vitorla csapágyába).

20. feladat. Határozzuk meg a Zagyva jászteleki vízmércéjén észlelt vízállások és lefolyó vízhozamok kapcsolatát az alábbi kiindulási adatok alapján:

a/ az 1956-57-ben végzett 21 mérés b/ az 1958-59-ben végzett 17 mérés c/ az 1960-bx-ben végzett 17 mérés.

A megoldáshoz a 19. példa ad támpontot.

9. gyakorlat

A vizhozamnyllvántartás elkészítése

A vizhozamgörbe lehetővé teszi, hogy a vizállásészlelések alapján olyan napokra is megállapítsuk a lefolyó vízhozamokat, amikor vizhozammérés nem történt. A görbe használatának megköny- nyitésére és egyértelművé tételére általában számtáblázatot ("írott görbét") célszerű készíteni, amelyből a különböző vizál- lás-értékekhez tartozó vízhozamok közvetlenül kiolvashatók.

Ha a vizsgálandó feladathoz csak az egyes hónapokban, évszakokban, vagy években lefolyt összes vízmennyiség (a közepes vízhozam) ianerete szükséges, a 8-20. ábra szerinti eljárás adhat gyors tájékoztatást.

21. példa. Készítsünk cm-enkénti számtáblázatot az U-9« ábrán megszerkesztett 2. jelű vizhozamgörbének a 0 és 50 cm közötti szakaszáról.

Megoldás. A vizhozamgörbét átrajzoljuk milliméterpapirra olyan méretarányban, hogy a 10 cm-enkénti vízállásokhoz tartozó vízhozamokat még jól le lehessen olvasni. Ilyen módon kitöltjük az U-ll. táblázat 1. és 12. oszlopának adatait. A következőkben- 59 -