Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

A természet vízháztartása - 1. A Föld vízháztartása

Az, hogy az aridltási tényező milyen mélyrehatóan jellemzi az éghajlati viszonyokat - köztük a vízjárás sajátosságait - jól szemlélhető az alábbi példán.

A vizjárási viszonyok egyik legfontosabb alapadata a terület sokévi átlagos lefolyásának (a folyók közepes vízszállításának, L) és a csapadék átlagértékének fC) a viszonyszáma, az

Oí~ L s C /1-5/

lefolyás! tényező.

Ha a csapadék lényegesen nagyobb a lehetséges párolgásnál (r « 1), a légkör párologtató képessége számára mindig elegendő lesz a vízkészlet, vagyis a tényleges és a lehetséges párolgás megegyezik:

£ = £o /1_6/

Bbben az esetben a szárazföldi területek

L = C - P /1-7/

sokévi átlagos vízmérlegének megfelelően L C - P C - P

— = =-----= = =-----/1-8/

c c c

vagyis a lefolyósi és az aridltási tényező kapcsolatát kifejező

er * 1 - r /1-9/

összefüggéshez jutunk.

A két tényező kapcsolatának másik határesete akkor alakul ki, ha a lehetséges párolgás lényegesen nagyobb a csapadéknál. Ilyen viszonyok között ugyanis a párolgás gyakorlatilag a teljes csapadékot felemészti, vagyis a lefolyási tényező zérus.

A fenti két határeset közötti átmenet tekintetében támpontul szolgálhat az 1-5. ábra.