Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 8. Észlelések a vízfolyásokon és állóvízeken

»

beszakasz minél rövidebb legyen, mert az extrapolálás során - bármilyen gondosan történik is - mindig becslésekre és többé-kevésbé önkényes feltevésekre vagyunk utalva.

Az extrapolálás legegyszerűbb és legkevésbé megbízható módszere a görbe alaki meghosszabitása. A természetes vízfolyások vizhozamgörbéit alakilag általában

c

ä = a /H + b/ /S-6/

egyenletű parabolával lehet legjobban megközelíteni. A szelvény illetve a folyószakasz adottságaitól függő a, b és c állandóknak kiegyenlitőszámitással történő meghatározásával [l07j, vagy kettős logaritmus hálózatban - ahol a vizhozamgörbe egyenesként ábrázolható [lO?] - a görbe elvileg tetszőleges magasságig meghosszabbítható.

Némileg megalapozott a keresztszelvény ábrája alapján végzett extrapolálás. A v áramlási sebességet jellemző

v = c /I \Jlt /8-7/

hidraulikai összefüggés felhasználásával a vizsgált keresztszelvényen átfolyó vízhozamot megszabó tényezők a

a = ( l /i) ( c \J~Z ) /8—8/

képlet szerint csoportosíthatók. Az első csoport két tényezője, az F szelvényterület és a H hidraulikus sugár,a keresztszelvény felmérése alapján tetszőleges vizállásmagasságig számitható.

A "c" sebességi tényező és az J vizszinesés szorzatát a viz- hozammérési adatokból visszafelé kiszámított értékek átlagaként, vagy a

c fj = f /E/ /8-9/

kapcsolat extrapolálása utján veszik figyelembe [l03] [108],

Tovább csökkenthető az extrapolálás bizonytalansága, ha sikerül a vizsgált szakaszon vagy annak közelében valamely közelmúltban levonult magas árhullám tetőző vízállásának szintjét több egymásután! szelvényben megállapítani. Az árviznyomok végigszin- tezése utján megállapítható a vizszinesés közelitő értéke, néhány- 188 -