Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 8. Észlelések a vízfolyásokon és állóvízeken

A hazai előírások szerint [24, 46-38. lap] a mérési függé- lyek száma 5 és 10 közötti, lehetőleg páratlan számú, vagyis általában 5, 7 vagy 9 legyen /8-11. ábra/. Csak igen nagy viztü- körszélesség /dunai vagy tiszai árvízi mérések/ esetén kell ennél több függélyben mérni, mert a függélyek közötti távolság nem lehet nagyobb 50 m-nél. Az egyes függélyekben az áramlási sebességet általában 5-10 pontban mérik meg, olymódon, hogy az első ill. utolsó mérési pont a müszermagasság engedte mértékben minél közelebb legyen a felszínhez ill. a fenékhez és a többi mérési pont a függélyben egyenletesen oszoljon meg. /A függélyek és a mérési pontok helyének kijelölése előtt természetesen részletesen felmérik a keresztszelvényt, amiből minden függélyben ismerik a vízmélységet/. A mérési pontok kiosztását táblázatok könnyítik meg [24, 188-196. lap], A sekély parti függélyekben természetesen 5-nél kisebb is lehet a mérési pontok száma, mert a müszermagasság kétszeresénél /20 - 30 cm-nél/ sűrűbben nem érdemes mérni. Az egyes pontokban a műszer fordulatszámát legalább 40 másodpercen át kell számlálni, mert az áramlás sebessége ill. a fordulatszám a turbulens vizmozgás sajátosságainak megfelelően lüktet /8-12. ábra/

[112] .

Az áramlási sebességek lüktetése. /A Tisza szentesi szakaszén 1887-ben végzett mérés/ [21, 425. lap]

Az egyes függólyeket célszerű a 8-11. ábra szerinti számozásnak megfelelő sorrendben mérni, mert az oda-vissza mérés folytán az időközbeni vízállás és vizhozam-változások hatása kevésbé érvényesül, mintha a mérés az egyik partról a másikra függésenként folytatólagosan haladna.- 176 -