Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 8. Észlelések a vízfolyásokon és állóvízeken
szabhatják a felettük elhelyezett vízmérce vizhozmambörbéjének alakulását. Duzzasztómüvek, vagy jelentékeny mellékfolyók betorkolása felett a változó mértékű duzzasztás miatt nem lehet biztosítani a vizhozamgörbe egyértelműségét. Ilyen szakaszokon - ha a vízhozam nyilvántartásra feltétlenül szükség van - mind a vízállást, mind a vizszinesést folyamatosan figyelemmel kell kisémi. Állóvizeken és széles folyókon a szél okozta hullámzás miatt többnyire csak a védett öblözetekben /például a kikötők medencéjében/, vagy külön csillapító aknákban elhelyezett mércéken lehet kielégítő pontossággal elvégezni a vizállás leolvasását. 8.2 Vízhozam mérések A felszíni vízkészletek,vagyis a vízfolyásokban lefolyó vízmennyiségek számbavételének alapja a vízmércéken észlelt vízállások és a másodpercenként lefolyó vízhozamok közötti kapcsolat, a vizhozamgörbe. Közelitően hidraulikai számításokkal is lehet tájékozódni erről a kapcsolatról, de a számítás eredményeit még mesterségesen kialakított nyilvántartási szelvények vagy mérőmütár- gyak esetében is ellenőrizni kell helyszíni mérésekkel. Az egyszer már meghatározott vizhozamgörbe érvényességét - különösen változó medrü, t rdalékoe vízfolyásokon - újabb és újabb mérésekkel folyamatosan ellenőrizni, illetve a görbét a lefolyási viszonyokban bekövetkezett változásoknak megfelelően időnként módositani kell. Forgómüves sebességmérő műszerek A vízfolyásokban lefolyó vízhozamok esetenkénti megmérésének legrégibb és ma is legáltalánosabban használt eszköze a forgómüves sebességmérő műszer. A keresztszelvény megfelelő számú függélyóben,illetve pontjában végzett sebességmérésből számítható a vfc középsebesség és ebből a F szelvényterülettel való szorzás utján a £ vízhozam: & = Ik Z /8-1/ 172
