Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)
II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből
A jövő vízügyi programjának egyik alappillére az öntözés. Jelenleg is közel 15.000 hold öntözés van üzemben. Ez az aránylag tekintélyes terület, az itt szerzett tapasztalatok, öntözéseink múltja és jelene az az alap, amelyre a jövőt fel kell építeni. Természetesen nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy öntözéseinket a jövőben is az eddigi - sok helyen már túlhaladott, elavult - módszerek szerint kell majd fejleszteni. De a sok helyen szerzett kedvező eredmények és adatok, úgyszintén az elég helyen tett kedvezőtlen tapasztalatok igen nagy értékeket jelentenek, amelyeket a jövő programjának a megállapításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mielőtt áttérnénk öntözési programunk legfőbb szempontjainak a tárgyalására, előzetesen vizsgálat tárgyává kell tenni azt a kérdést, hogy tényleg elérkezette vagy közeledik-e már az ideje öntözéseink intenzívebb fejlesztésének és ha igen, mi a magyarázata annak, hogy az öntözés kérdése - hosszú pangás után - egyszerre újra aktuálissá kezd lenni? Az utóbbi években a szaksajtóban, de leginkább a napi sajtóban •- főképpen az egymást követő aszályos nyarak hatása alatt - élénk agitáció indult meg, amely azzal a jelszóval, hogy "a belvízrendezések, lecsapolások kiszárították, elsivatagosították az Alföldet, megrontották a klímát, elszikesítették a talajt" - orvoslás gyanánt követeli az öntözések nagyarányú fejlesztését. Ebben a kérdésben az 1930-31. év telén élénk előadás- és vitasorozat folyt le a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben, amely kontradiktórikus módon - az ellenvélemények meghallgatása után - kétséget kizáró módon kimutatta, hogy a belvízrendezések, általában a vizimunkálatok ellen felhozott vádak teljesen alaptalanok. "Az Alföld"kiszáradása nem új vád, száraz években a múltban is állandóan felmerült, de nedves években ismét elhallgatott. A sekély, 1-2 m mély belvízcsatornák csak a vetésekben kárt okozó felületi vizeket vezetik le, szívó talajvízszállító hatásuk - a bel- és külföldi kísérletek szerint úgyszólván csak méterekre terjed ki. Ha már a sekély belvízcsatornák is kiszárítanák a vidéket, akkor a "Tiszának és