Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

- az Öntözési Alap tíz évi törlesztésre kétmillió pengő kamatmentes kölcsönt nyújt, - addig pedig, amíg a vízerőtelep kiépül a Mávag az áramot a diósgyőri telepéről, négy fillér/kwóránkénti egységáron szolgáltatja. A fentiekben nagyvonásokban ismertetett Mávag-ajánlat értelmében az öntöző gazdákat a kettő filléres kwóránkénti elektromosáram-díj alapján szivattyúzási költségként katasztrális holdanként mindössze 1,44 pengő terheli.

x Ez a szám mindennél világosabban bizonyítja, hogy a Tiszaluc-kesznyéteni vízerőtelep kiépítése az öntözések szempontjából mennyire fontos volt. De mindezeket jelentőségében meghaladta az a tény, hogy ez volt az első győzelme az irányított öntözéses gazdálkodást folytató parasztságnak a kapitalista rendszer felett, amely végülis elsodorta a Vida 24 Jenő-féle széntrösztöket, és amely előfutárja volt a termelésben a szocialista rendszer bevezetésének. Most még Kállay Miklósról, az Öntözési Hivatal első eknökéről kívánok megemlékezni, akit földmívelésügyi miniszter korából az állami szolgálatban dolgozó szegény mérnökök seregéből kevesen ismertek közelebbről. Kállay Miklós földmívelésügyi minisztersége idején ismerte meg Sajó Elemért, aki akkor az FM. Vízügyi Műszaki Főosztályának vezetője volt. Kállay hamar felismerte Sajó páratlan képességeit és 1933. december havában Békéscsabán tartott Buza kiállításra magával vitte. Ott történt ugyanis, hogy amikor a Hármas-Kőrös fölötti szakaszának folytatólag leendő hajózhatóvá tételét célzó munkálatok megindítását kérték a Kőrösvölgyi Vízhasznosító Társaság gazdái, Kállay Sajó Elemér felé fordulva, azt kérdezte: "Hogyan áll ez a kérdés nálunk?" x

Bóvebben lásd Öntözési Hivatal 1938. évi Jelentés 41. oldalát. /Lampl Hugó jegyzete./