Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

tudjuk a lecsapolásokkal a csapadékdús esztendőkben a belvíz okozta károkat és aázályok idején az öntözésekkel lehetőleg megelőzni igyekszünk a terméskieséseket." A Kormányzót láthatólag meglepte ez a szokatlan közbeszólás és azt kérdezte: "Kegyed mérnök?" Igen

, feleltem éspedig az a mérnök, aki jelenleg a Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályán kizárólag az öntözések kérdésével foglalkozik ! Ekkor akkorát csapott az asztalra, hogy a különbözőgondosán hegyezett ceruzák, amelyek egy fatálcán voltak kirakva, felugrottak, és azt mondta: "Na, végre egy mérnököt küldtek hozzám és nem jogászt!" Aztán nyugodtan, nagy figyelemmel hallgatta grafikonok bemutatásával kísért előadásomat, amelyre eleve felkészültem. Az audiencia, amely 15 percre volt beütemezve, egy óránál hosszabb ideig tartett. Megjegyzendő, hogy utánam a vezérkari főnök volt soron, aki több, mint egy órát várakozott. Boldogan, mint aki jól végezte dolgát, visszaemlékezve a történtekre, a siklón jöttem le és annak alsó állomásán lévő vendéglőbe mentem egy pohár sörre és utána a miniszterhez Pestre. A minisztérium portása azzal fogadott, hogy a miniszter már kétszer érdeklődött, nem látott-e engem bejönni? Felmentem a miniszterhez és jelentkeztem a titkárnál. "Na, csakhogy itt vagy" mondta és azonnal bejelentett. A miniszter soron kívül fogadott és a fogadóteremben elibém jött azzal a kérdéssel: "No, mi volt?" "Mindent elmondtam, amit akartam" válaszoltam. Azután bevezetett szobájába és részletesen beszámoltatott magának. Ez volt a története első kormányzói kihallgatásomnak és úgy éreztem, hogy ezzel a szereplésemmel a magyar vízimérnökök hírnevét a legmagasabb helyen egyszer s mindenkorra sikerült megvédelmezni. x

Darányi Kálmánhoz. /A szerk./