Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

javaslatára hozott határozatból kifolyólag, a földmívelésügyi miniszter elrendelte, hogy "a Tiszántúl aszályos vidé kein az öntözéses gazdálkodás fokozatos bevezetése érdeké ben szükséges tervek elkészítésére" a Földmívelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának kebelén belül "egy tisztán ezekkel a feladatokkal foglalkozó Tervező Csoport szerveztessék." 14 Ez a Tervező Csoport, amely két kinevezett, nyolc napidíjas mérnökből és egy rajzolóból állott, működését már október 20-án megkezdte és a tervet öt hónap leforgása alatt, 1936. március 30-ára elkészítette. Gömbös Gyula időközben történt elhalálozása miatt a tervet csak 1936. április 15-én mutattuk be Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszternek"^ és megbízott miniszterelnöknek, majd április 25-én a Kormányzó előtt e sorok írója ismertette a tervet Darányi Kálmán és dr. Benedek József miniszteri tanácsos jelenlétében, mivel Benedek a néhány héttel ezelőtti kudarca miatt nem vállalta az előadást. Ez a terv alkotja alapját az 1937. évi XX. t.c.ben elrendelt munkálatoknak. Az Öntözési Törvénnyel az öntözések bevezetésével táplált elodázó "hivatalos állás pont" mintegy varázsütésre eltűnt. De nem tűnt el Ganz Lajos ! A Kormányzó az öntözési törvénnyel - az öntözéses gazdálkodás elterjesztésének lehetőségét biztosítottnak vélve, - látszólag nagyon meg volt elégedve. Mégis, amikor arról értesült, hogy 1936. október 1-én Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a békésszentandrási vízlépcsőnél a földmunkát az első ásónyom kiemelésével ünnepélyes x

De csak látszólag, mert meghívta MacGregor angol mérnököt, hogy a magyar öntözési tervekről kikérje véleményét. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan, egy rövid fejezetben alább még foglalkozni fogok. /Lampl Hugó jegyzete./